Fejezet

 1 26 |     mikor a levelet visszakérte. Higgye meg, hogy azoknak eszemágába
 2 27 |       valaha alkalmatlan legyek. Higgye meg, hogy soha ez életben
 3 28 | szükségem van arra, hogy ezt így higgye a világ. ~- - -~Fogadja
 4 35 |         hogy megõrül meg meghal. Higgye meg, senki sem halt még
 5 35 |         szerelemmel, mint eddig. Higgye meg, hogy a világ legocsmányabb
 6 37 |         g[rófot], jótállok érte. Higgye meg, hogy H[orváth] I[lka]
 7 38 |    akartam volna tartani - akkor higgye el, meg sem születtem volna.
 8 58 |          kellett annak történni: higgye meg, még így sokkal jobb,
 9 63 | elhalmozott. Megleli a jutalmát, higgye meg, ha nem is az én viszontszerelmemmel,
10 97 |        Kedves Ilonka!~Nehogy azt higgye, hogy elfelejtettem azt
11 100|          beválik vonzalomnak.~Ne higgye hát, hogy múltkori ajánlatomat
12 100|          a dicsõségemet élvezze, higgye meg, nem csatolnám sorsát
13 100|       amíg életben lesz.~Mert ne higgye ám, hogy valami rettenetes
14 103|     kinyírva az újságokat. De ne higgye ám, hogy az igaz: én soha
15 260|     Kálmán beszéli. Hát jól van, higgye; menjünk tovább.~Megkezdõdik [
16 340|          olvasok el, amit ír, ne higgye legalább azt, hogy nem mindent