Fejezet

 1 3  |      ember létemre kicsináltam valahogy, hogy Minket mégis megtűrnek,
 2 18 |        már csak meg kell ölnöm valahogy az idõt. (A tavali utolsó
 3 37 |      én«, majd csak elfelejtem valahogy.~Ha még egyebet is beszéltek,
 4 46 |     kávét, s most, midõn végre valahogy hazavergõdtem, nem bírok
 5 54 |       maradt egyéb hátra, mint valahogy kicsikarni szüleitõl a beleegyezést:
 6 97 | elküldöm elsején, ha be tudják valahogy pakkolni.~[Budapest, 1882.]
 7 106|     terminus lehetséges: ha ez valahogy dugába dõlne, akkor csak
 8 106|        a körmeit látom én itt, valahogy megakadályozna ebben is,
 9 112|         hogy várhassam, s hogy valahogy ne menjek Vácra.~Lakásom:
10 135|       egynéhányan, de eltûrték valahogy. Mert gondolták: bolondok!
11 145|    ebbe a versbe bele ne írjam valahogy, amit akarok.«~A múzsa nem
12 158|      volt, és békítsd ki velem valahogy.~Elmondtam úgy, mint elmondtam
13 341|    említ. Annak a dolga azután valahogy ne hányódjék a Jarroldék
14 491|      megvendégeltél bennünket. Valahogy ki ne igyátok egészen én
15 496|         begub> begubancolódott valahogy valami mesébe. Hogy jöttem