Fejezet

 1 33 | Balassagyarmaton ~Kedves Ilonkám!~(Engedje meg, hogy mégegyszer így
 2 45 |           aminthogy el is jöttünk.~Engedje meg, hogy rövid lehessek,
 3 76 |          levelemet azzal zárom be, engedje az isten, hogy az ötven
 4 113|      azonban magamról ennyit; most engedje, hogy magáról írjak.~Dehogy
 5 316|       végleg elhatároznám magamat, engedje meg, hogy a mellékelt versekre
 6 340|            hidegek. Csak kérem, ne engedje magát a napsugártól korán
 7 357|        megküldeni szerencsénk van, engedje meg, hogy újra is szívünkbõl
 8 412|          megszerzik.~A gondviselés engedje, hogy ezen a göröngyös,
 9 441|           lehetne.~Isten áldjon és engedje meg, hogy még hosszú idõn
10 444|         épült három felvonásnyira.~Engedje meg, kedves Mester, hogy
11 444|            Moronyinénak a kedvéért engedje meg, hogy Pistáékat színpadra
12 447|         részében élõ tisztelõitõl.~Engedje meg, hogy a kedves gyûjteményhez
13 475|        annak, amit Méltóságod írt.~Engedje, hogy tisztelõi sorából
14 478|           jó egészségben megérted. Engedje meg a Gondviselés, hogy
15 481|            semmi visszaesés nincs, engedje meg, hogy arra kérjem, kegyeskedjék