Fejezet
1 3 | megmondom, hogy ne menj el egyikre sem.~Hogy mért?...~
2 5 | billeg-ballagni az esküvõre.~Ejtsük el ezt a tárgyat.~Itt küldöm
3 5 | kértem meg, hogy küldje el. Etelka kisasszony pedig
4 5 | még egyszer sem küldhette el, ennek következtében küldd
5 5 | ennek következtében küldd el te. A »valakit« fölöslegesnek
6 5 | erre legjobban csodálkozol el...... No, megmagyarázom.~
7 5 | kurizálni fog nekik, s tán el is veszi, csak hogy nekem
8 7 | jutsz vele.~Azonban ejtsük el ezt a tárgyat:~Tegnap nagyobbrészt
9 8 | hinak, hodj Marka.~De hat el se megmontam, hodj mit tanácholta
10 8 | azt tanácsolt:~- Menjen el maga baratomkám Pestre,
11 8 | régi Vasárnapi Ojságot küld el.~Az Etelka kisasszonynak
12 9 | pénteken vadj szombaton, reg[g]el (nyolcig ott találsz) elgyüsz
13 9 | Miscko lében csak jöj[j]el bizomosan. Várnyi foglak.~
14 9 | medjei Arcz~U. i. Igazán jõjj el. Még ha dolgod van is, én
15 10 | attól félek, hogy nem jössz el blindre.~Hanem én akkor
16 10 | különben én »nadrágollak« el.~Huncut a német!~Kulacsos
17 11 | kérõjét, értem, aki soha el nem veszem. Pedig ez nem
18 11 | herkópáter se igazodhassék el: Nem volnál Tersztyánszky
19 11 | melyet feledékenységbõl el sem küldtem, nem akartam
20 11 | számát, ha teheted, küldd el kérlek....~Ezen pongyola
21 12 | eleje]~Miska pajtás!~Küldd el kérlek a »Borsszem Jankót«
22 12 | Egyébiránt, ha én esem el, egész barátságosan felkérlek,
23 13 | Ostoba, marha papír, hogy el nem halaványodsz jobban,
24 13 | stark: azonban nem mentem el.~Hétfõn reggel eljött N[
25 13 | bosszant, hogy a »hetes« üt el.~A fene látott ilyen játékot:
26 13 | meggondolt ostobaságokat kövessek el: hadd legyen az ostobaság
27 14 | A Becs-levelet készítsd el. Szerdán Gyarmatra megyek
28 15 | beszédjét miért nem küldöm el, arra éppen harminchárom
29 16 | nehézség gyûjjön rá: »Ne múljék el a nap anélkül, hogy valamit
30 20 | is. Reggel nem küldhettem el, mert nagyon sokáig aludtam.
31 22 | szerelmesek lévén egymásba, õt el akarod venni, ennélfogva
32 22 | nem is marasztalt volna el senki.... Nagysád azon ígérete
33 24 | büszkeség. Hátha nem érném el? Hátha egy röhögõ arccal
34 24 | gondoljon ön az »etikett«-el! Miért ne beszélgethetnénk
35 25 | fiatal embert küldöd is el: - nem lesz baj, szívesen
36 26 | tudni, hogy 99 ember ítél el azért, és csak egy magasztal,
37 26 | az most mulatság... ha el se küldöm a levelet, még
38 26 | három mérföldnyire marad el mellettem. Oh, maga Lola
39 26 | nagysád õszintén mondta el, hogy attól fél, miszerint
40 26 | akkor én is õszintén mondom el, hogy a legnagyobb hiba
41 27 | míg az idõ, vagy más arc el nem mossa. De errõl nem
42 28 | hogy ablakon keresztül el ne olvashassák és fel ne
43 28 | félesztendeig sem tettel, sem szóval el nem árulja, hogy haragszik,
44 30 | kocsiból, s gyalog támolyog el, íly betegen is, Szügyig.~
45 30 | Dezsõffivel [Dessewffy], ki azóta el is nevezte magát »flastrom«-
46 30 | melyet majd élõszóval mondok el - bõvebben írok; mert már
47 33 | tapintatával, melyet valóban el is vártam nemes jellemétõl,
48 33 | büszke voltam, s ne vegye el tõlem azon hitet, hogy abban
49 35 | csillaga« - ott bízvást el lehet mondani, hogy vége
50 35 | magának, miszerint felejtse el, hogy az »ideáljával« beszél.~
51 35 | Hiszen százszor olvasom el mindenikét, még a betûk
52 35 | annyira fájdalmasak.~Vessük el egymástól a bizalmatlan
53 35 | ez legkönnyebben távolít el egymástól. Én részemrõl
54 36 | hallatlan ostobaságot követtem el, hogy tegnapelõtt reggel
55 36 | azt holnap hajnalban hozza el utánam Szentpéterre; azonban
56 36 | adresszén megpillantottam. El is határoztam, Miskát, amiért
57 37 | amennyi kevés tért foglal el, roppant sokat beszélnek
58 37 | illusztrációjául mondom el, hogy mennyi mindenféle
59 37 | ha még akkor sem ájultam el a nevetéstõl, most már vértezve
60 37 | meg a jó öreg Gvadányi. El is határoztam, hogy a legújabb
61 37 | bánom, hanem nekem mondjon el mindent. Mint ahogy én beszélek
62 37 | féle históriát beszélje el. Én tudom, hogy az nem igaz.
63 37 | azon kötelezettséggel, hogy el nem árulom, »miért«. Az
64 37 | minden nap kétszer alszom el a büntetõjog mellett, s
65 38 | emberül, s mikor már jól el voltunk ázva, a néhai emlékezetû
66 38 | nagysád sem vállalhatta azt el, mert egy bizonyos fûtõl,
67 38 | hogy az idõt nem vertem el hiába. Most már csak arra
68 38 | szerelmi hóbortból követ el a gyarló mindkét nembeli
69 38 | írni.~E napokban olvastam el másodszor »Sramkó« nevû
70 38 | volna tartani - akkor higgye el, meg sem születtem volna.
71 39 | szerelmes, már azt a másvalakit el is felejtheti, és egy harmadikat
72 39 | harmadikat szerethet, s én, ha el tudtam felejteni B[érczy]
73 39 | bizalmas lenni, akkor talán el fogom tudni felejteni -
74 39 | szeretne, akkor könnyen el tudnám felejteni... hiszen
75 39 | az arra való, arra tettem el, hogy abból tanulunk célbalõni
76 39 | tekintõ Ilonám (mert csakugyan el is kellenék akkor mosódnia),
77 39 | egyedül magának mondtam ezt el, s maga alkalmasint elmondta
78 39 | talán a beavatottak árulták el, aztán az összes grófi familiáért
79 40 | következtében nem mentem el.~Hétfõn megint nálunk volt
80 40 | én) egyikünket se veszi el, mert mikor az megházasodik,
81 41 | is, azon szándékkal, hogy el nem bocsátja, mégis csak
82 41 | lesz két hete, azt hitettem el Bobokkal, hogy magának az
83 41 | negyednapos, s hogy ha csak el nem fordul, szombaton éppen
84 41 | rémítõn kibõvítve beszélte el a Bérczy lányoknak egyszeri
85 42 | foglalni. Azt láthatta. El nem gondolhatom, hogy mifélének
86 42 | jövedelme nincs (amire könnyen el lehet készülve minden okos
87 44 | olvasni - csak akkor borzadtam el igazán, mikor kisült, hogy
88 45 | Pestre megyünk - aminthogy el is jöttünk.~Engedje meg,
89 45 | megírtam magának, bocsásd el kezemet, oh toll!... punktum.~
90 46 | magát ne nézze senki, mert el találja valaki tõlem lopni.
91 47 | kegyelmébõl, ki csak egyszer sétál el hetenként Gyarmatra vagy
92 47 | aki összeszidott, soha el nem követett kalandjaimról,
93 48 | varázsszerû derûvel önti el a tárgyakat és a többi alakokat.
94 50 | nemcsak nem kívánom, hanem el sem fogadom: ez határozott
95 51 | Legyen olyan jó, küldje el nekem Bobokot, aki, mint
96 52 | nincs itthon - hát kissé el vagyok foglalva. Ez az oka,
97 52 | senkinek« sem mondhatom el, pedig annak rejtélyes szálait
98 53 | mintha nem felejthetnénk el egymást, és mégsem lehetnénk
99 53 | kedélyem nyomott és nem ömlik el rajta az a nyugalom, mely
100 53 | sem kívánom, hogy feledjen el és ne szeressen, mert az
101 54 | mely álláspontot foglalok el szüleivel szemben. Nevetséges
102 54 | tegyen valamit. Mert ha el hagyjuk az idõt veszni azzal,
103 55 | hogy még nem felejtett el. Hanem azt meg sajnálom,
104 56 | skatulya poloskát és hozza el. Itt eladjuk drágán...~Tegnap
105 56 | Egész élvezettel lesem el szokásait. Barátságos, eszes,
106 57 | engem.~Most már egészen el vagyok bolondulva maga után:
107 57 | amit egynéhány kifejezéssel el lehet végezni szóval, azt
108 58 | kisasszony!~A fene vigye el az ilyen malõrt! Ön ziher
109 58 | szerint, [!] Vácig kísérjem el. Azonban ez nem áll; mivel
110 58 | hogy a csodáig ragadott el a bámulat, én is az akartam
111 61 | Mielõtt eljönne, égesse el minden levelemet, mert hihetõleg
112 63 | õszintén, s kértem, kísérjen el Földvárra. Megtette. A pap
113 63 | akart. Sohasem felejtem el. S életemnek bármily hányatott
114 63 | viszontszerelmemmel, mely el nem érhette, hanem másban.
115 63 | ejnye, hogy az ördög vigye el, hiszen maga engem rá akar
116 63 | veszéllyel, keresztlevelét hozza el, de ha nagy veszéllyel jár,
117 63 | polgármesternél, ki otthon fogad el, s kérjük a diszpenzációt:
118 64 | már nem gilt. Isten ön[n]el.~Holtig szeretõ~Kálmánja~
119 69 | mondani a nagy szót: »váljunk el«. A szülei, tudom, örülni
120 70 | mert szegények vagyunk, el kelljen szakadnunk egymástól.
121 75 | jó barátom, Gyula!~Olvasd el kérlek türelemmel levelemet.
122 75 | szerdán 2 órakor viszem el. -~
123 83 | meg, hogy nem feledtetek el egészen, s ott idõzésem
124 83 | hatás nálatok sem marad el.~Mindnyájatok számára mellékelem
125 83a| adnak ki, személyesen mennek el a redakcióba az új könyvnek
126 88 | egészen szó nélkül hagyott el bennünket a múltkor.~Õszinte
127 90 | Hát erre nézve mondok én el önnek egy esetet, ami egészen
128 90 | idegenek túlságosan rútnak. Én el voltam fogulva iránta, õk
129 90 | legalább elvileg ösmeri el helyesnek a mûépítészek
130 90 | fel Szeged.~Ne feledjék el önök, micsoda a magyar sajtó!~*~
131 90 | sajtó!~*~De nem is felejti el Szeged népe soha. Nem hiába
132 93 | figyelmeztetni. Úgy jártam el mindenben, ahogy futólag
133 95 | örömmel és békével töltötte el. A múltakért már régen megbocsátottam,
134 96 | Gondold meg, és határozd el magad.~A fiúk megvannak
135 97 | bevégezettnek.~Annyira el voltam foglalva, hogy lehetetlen
136 99 | fotografiát, vagy pedig küldje el a fiatalkorit, mert ezt
137 100| halasztottam, mert rendkívül el voltam foglalva.~De ellenkezõleg
138 100| eddig is hibát követtem el, hogy mintegy úgy tûnhetik
139 100| vigyázzon, hogy ne kapassam el magamat a dicsõségtõl. Nem
140 100| De ezt se víz, se semmi el nem moshatja, s ez a magáé
141 100| Vasárnapi Újságot«. Olvassa el benne Törs Kálmán cikkét,
142 103| mehet <valaki> [MK törlése] el.~Én úgyis sokat mászkálok,
143 103| hurcolná, pedig ha megtudják, el nem kerülöm, mert minden
144 105| megírni, csak élõszóval mondom el Mohorán.~
145 106| ékességnek« ott kell lennie. El nem maradhatok semmi esetben,
146 106| Csütörtökön este féltízkor hagyom el Pestet - addig mindig tudósíthat:
147 107| t a »tante«-nak. Olvassa el az »Ein ungarischer Dorfnovellist«
148 107| kérem, mert ha esetleg el nem találnék patkolni, hát
149 108| látom, Medvécském? Mert már el is felejtettem, hogy néz
150 109| más irányban vesztettem el a legszükségesebbet. No,
151 109| nevelje s különösen szoktassa el a pletykázástól, amely hibába
152 109| erre hajlékonysága, de ezt el kell sajátítani. Franciául
153 113| képeit, dehogy... Nem unom én el azokat <sohasem>. Még tán
154 113| Kedvenc gyerekük« meghal, s el nem határozzák, hogy Svájcba
155 114| természetes is, magától el lett vonva az élet, tehát
156 114| magának, ha szeptemberben el találok menni Mohorára,
157 114| olyan nagy szellem veszett el magában, mint Staël asszony,
158 114| majd ezt valamikor mondom el csak.~Elég az hozzá, hogy
159 116| ahova még egyszer okvetlen el kell mennem, - mert azután...
160 118| áldozattól nem zárkózhatik el. Légy szíves engem, mint
161 119| botocskának vége, s így hát el sem küldhetem Endrének.~
162 122| mind a kettõt megírtam, s el is adtam: ára elég lesz
163 122| Enyedi levelét, olvassa el kedveském, mert magáé a
164 122| levelét megkaptam, de nagyon el vagyok most foglalva, nem
165 122| pozíciómról. Miért nem küldi el gróf Andrássynak a köpönyegét,
166 127| útiköltséget nem fogadna el, én pedig magának kiadást
167 127| betegségemrõl, s ezek rémítenek el legjobban! Komisz szokás
168 135| hogy csak olyasmit olvas el, ami gyönyörködtet, vagy
169 135| vagy öngyilkosjelölt, aki el ne olvastassa veled összes
170 135| hanem a xilográfia. Jöjjön el csak a szép május nõvére,
171 135| szerencsének örülsz. Még el sem kezdted a szerkesztõi
172 135| Hanem már ezután vajon el fogják-e tûrni, hogy mi
173 135| családok körében ne férnénk el a képeslapjainkkal mind
174 135| gondolsz? Én azt gondolom, hogy el. És sokkal inkább, ha kezet
175 135| eddigi szokások szerint el is várja, sõt talán megköveteli
176 135| gondjaidon - s akármi történjék, el ne veszítsd a jó kedvedet.~
177 136| csak egy-két nap választhat el egymástól, kivévén azt az
178 139| Vasárnap, 31-én küldje el értem a kocsit Rétságra,
179 141| Krikay Guszti levele! Olvassa el, pici. Könnyekig megindító,
180 145| Nógrádban pompásan telt el idõm. Ilonka igen megokosodott,
181 146| hát az esetben fogadja el <föltételeit> az ügyvéd
182 148| nem érek rá. Borzasztóan el vagyok foglalva. Írják meg
183 151| jössz.~Én most rémítõen el vagyok foglalva, mióta német
184 151| nagyokat ihassunk, ha egyszer el találsz jönni.~Budapest
185 153| betût és embert koptatott el a Híradó huszonöt esztendõ
186 154| nézve megvetéssel fordultam el Barère szolgai, hazug jellemtelen
187 154| más évszámokat fogadtak el.~A rombolásban vakmerõk,
188 154| mondott szavai nem hangzottak el a pusztában, nem bírtam
189 157| száz okod volt azt esetleg el sem fogadni. Elõször a hivatalod
190 158| neked is kacagva beszéltem el. De a te fantáziád ezzel
191 159| hogy semmit se hiszesz el, amit nem akarsz elhinni,
192 159| azt másnak, hanem mondd el a magad nevében. Így is
193 165| híve, örömmel fogadom hát el a jelöltséget az õt támogató
194 165| õsapáink vérébõl is sok folyt el Erdélyországért«. De ez
195 167| névbeli rokonától nagyságod el fogja fogadni s nem fogja
196 169| ebédre. Nem jöhetek hát el a Szigetre. Ments ki a drusza
197 171| lett volna szóval mondani el amit akarok mint írásban.
198 173| kis Blaháné!~Ne felejtsen el bennünket, szeresse doktor
199 181| milyen félelmek közt jutott el Tarasconba (melyet õ annyiszor
200 181| ki ez a vén kópé! Képzeld el, barátom, a csendes garamparti
201 182| átkozottul unalmassá laposodik el az egész história. - És
202 183| mint vagy ott pusztulni el, vagy kijönni.~Kijönni azonban
203 184| hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni.«Elvitt a Kisfaludy-Társaságba,
204 187| kalapácsról szól.~- No hát mondd el.~- Van Debrecenben egy Kavics
205 187| szent kegyelme fordítsa el e nagy csapást Debrecen
206 187| Az én kiadóim«. Küldd el a szedõ gyereket egy pár
207 188| összeférhetetlenség vitt el, mert az köztünk hosszú
208 188| nem anyagi motívum vitt el, még kevésbé hozott az vissza (
209 191| hosszú hetek múlva múlik el), hogy jó választ adhassak
210 191| kérni, hogy miattam halassza el február közepére a hangversenyt,
211 195| dehát a kísértet hol van? El tetszett azt is hozni?~Erre
212 197| van. S végtelen öröm fog el, hogy Zichy Jenõ nincs már
213 197| hívják. Tõlük senki e jogot el nem veszi.~S valóban dukál
214 197| legkedvesebb pajtásom foglalja el az írói világból.~Ezek közt
215 197| végén mindig ezzel búcsúzik el tõlünk, hatalmas disputáit
216 197| Fönségesen terpeszkedik el Sebõk mellett Magyarország
217 197| nagy írók közt.~Hagyjátok el, mondom, ezt a rossz szokást,
218 199| nyugodtan, méltón az Akadémiához el nem készülhetek felolvasásomra,
219 201| akceptábilis indokolással is el lehet hessegetni.~Egyébiránt
220 202| így hítták) maga beszélte el ifj. Dumasnak.~Egy ízben
221 202| mely violenciát követett el személyén, és a leányt is
222 202| Öltöztessetek fel, aztán igazítsátok el úgy a lábamat, kezemet vén
223 203| mellett egy út kanyarodott el félkörben, kijelölte helyeiket,
224 203| szamarakat, hogy hova tûnnek el. A kiküldöttek a szamarakat
225 203| kísérõik bújtatták õket el, az titok maradt; de Stefi
226 203| szívû grófot, bizonyára soha el nem felejtik, míg élnek.
227 204| feleségedhez, hogy eresszen el!~Csak eljössz!~Látod, szegény
228 206| ma éppen szívesen tûrnék el egy kis érvágást, mert tegnap
229 209| Jókai serlegnek« nevezik el, s minden március 15-én
230 219| tisztességes lakomával látta el a képviselõválasztókat;
231 219| a mohácsi csatában estek el, és azon Kállay Jánosnak
232 219| azon kijelentéssel fogadta el, ha egyetlen szavazat sem
233 219| kamarás, aki mag nélkül halt el, és testvére volt, volt
234 223| gondoltuk. Remegés fogta el az idegesebb közvéleményt,
235 223| meg vagy gyõzõdve, hogy el sem juthatsz az elnöklés
236 223| Kérve kérlek, ne fogadd el, ha teheted. Õrültség az!
237 223| az enyém, hogy ne fogadd el. Az országnak csak árt a
238 224| baja. Hálásan búcsúztunk el tõle, de nevét elfeledtük
239 230| bolondokat, apa! Hiszen ha Árpád el nem fáradt volna, és még
240 230| egy nagy szalon foglalja el, melynek falát a Széll Kálmán
241 236| leveledet.~Nagy örömmel fogadom el a meghívást. Csak azért
242 236| írtam róla elõbb, mert te is el voltál foglalva, és én meg
243 236| nincsenek nagy melegek, nagyon el lehet még tûrni az idõt.
244 243| szétnyirbáltatott a nyomdában és el is veszett, mert én a kéziratokra
245 243| amit reménylek), jövõre el fogom tenni a kéziratot,
246 245| görögök fantáziája látott el toalettel és nem Monaszterly
247 245| ez az öreg Deák Ferenc.~- El van hibázva profilban.~-
248 245| efféle mulatságot tegye el magának a halála után való
249 246| sorokat; örömmel megyek el.~[Nyomtatva:]~Mikszáth Kálmán~[
250 248| ember könnyebben viseli el a szegénységét, ha folytonosan
251 248| könnyen fölismerhetõ, sõt el sem titkolható bajok föltárása
252 248| és kikerekítések kapcsán el fog tûnni örökre, Isten
253 250| kezét és azzal bocsátott el[:]~»A három hely közül,
254 253| utókorhoz, hol nem vesztheti el pörét.~Én különben hiszem,
255 255| hátgerincemen s a babona fog el, hogy mikor a fahuszárral
256 256| cikket ellened én követtem el. Egyébiránt nem ez az elsõ
257 256| hozzá? De ne adj isten, hogy el bírtuk volna olvasni a kéziratból.
258 256| csak azután olvashattuk el.~Így aztán lassankint rájöttem,
259 257| Gajárit. Napfényes derû önti el gömbölyû koponyáját, virgonc,
260 257| mikor nem kénytelen vele! El tudod-e te képzelni, hogy
261 257| kihúzott egyet.~- Olvasd el ezt és írj neki, kérlek,
262 257| diskurálok, õneki beszélek el harminc év óta tarkabarka
263 260| vannak ilyen történeteim. El is mondtam egyiket, másikat
264 260| idõre annyi ésszel látja el õket, hogy mi jámbor mamelukok
265 263| éppen megfordítva járjak el, mint a többi nemesember.
266 268| Élveztem. Egyhuzamra olvastam el valamennyit. Ami a kiadót
267 276| atyám a tárcában leírt módon el nem járt és el nem járhatott,
268 276| leírt módon el nem járt és el nem járhatott, arra garancia
269 278| szükségesnek látnád, csapd el, kérlek, mindjárt és állíttass
270 281| beszélt, azokat nagyobbrészt el is felejtette. Az újat,
271 283| Sajnálom az »új ételt« és el nem bírom gondolni, mi lehetett.
272 283| betegeskedésem dacára is nem mentem el, annak oka...>~[Címzés:]~
273 287| mindnyájunkat szomorúsággal tölt el. Hiszen már jobban volt,
274 288| ennél magasabb bér a vidéken el nem érhetõ - mert hát nem
275 288| szeretném, ha ilyen okból esnék el kedvenc tervemtõl, e földek
276 288| Ha abból az okból esem el, hogy valaki többet ad értük,
277 289| azokat.~Nem mulaszthatom el egyszersmind: hálám és köszönetem
278 291| reméltem, hogy még sokáig el lehet húzni.~Neki talán
279 291| bánt, hogy nem láttam, s el nem kísérhettem utolsó útján
280 295| megcsinálni. Ha lehet, kül[dd] el mindjárt a nyomdába, s rendeld
281 295| mindjárt a nyomdába, s rendeld el, hogy siessenek vele!~igaz
282 297| nálam tett lépéseit már el is feledtem, midõn az ön
283 297| az esetre fogadtam volna el, ha õ azt azonnal fizeti.
284 303| a búzáját drágábban adja el, vagy nagyobb napszámot
285 323| Nagyságos Uram!~A gridi áll. el. iskolánál újonnan szervezendõ
286 323| tett becses ígéretét soha el nem felejtjük.~Hálás köszönetre
287 333| ember templom elõtt megy el - lett légyen ateista, de
288 333| is templom elõtt haladtam el! A »Pesti Hírlap«-ot értem
289 334| kedélyes vacsora-estét tölteni el, ha lehet több régi jó cimborával,
290 339| s jó étvággyal fogyassza el konyhánk e szerény termékét.~
291 340| hogy nem mindent olvasok el, amit ír, ne higgye legalább
292 340| amit mond. Nem felejtettem el, hogy midõn egy ízben Selley
293 340| talán útifû volt), mondjon el hozzá egy bizonyos babonás
294 340| levelemet sem küldhettem el, midõn a tegnapi Pesti Hírlapban
295 341| megírja. A levél megjött, el is küldöm, a tartalma pedig
296 341| azt a címet, amelyre azt el lehet küldeni. Ha ez az
297 342| mint ma, hogy nem mehetek el estére. Láttam, mennyire
298 343| kapta soraimatt, ön nem lesz el zárkózott a poétához. Nekem,
299 344| elõfizetõket szerezni. Egy se jött. El se olvasták.~Ha a magyar
300 348| Benczúr-lázban és ünneplésben teltek el. Mivelhogy a lázaknak erre
301 349| melegség keresésére futottam el a déli vidékekre - kedvesen
302 352| fehér asztalnál tékozolta el szellemi erejének dús kincseit.
303 352| Apponyi e szavakkal fuvolázza el érzelmeit: Valóban, mintha
304 353| örökre, mint a Károlyi Pista el nem mondott tósztjai. Így
305 355| amelynél nekem kedvesebb dolog el se képzelhetõ) egészen más
306 355| Várom«, akkor jöjjenek el, és az útra nézve minden
307 355| tegyék meg, hogy jöjjenek el akkor is.~Kezeit csókolja~
308 360| magyar dohánnyal láttalak el, majd tovább fûztük ösmeret
309 360| kérve, hogyha nem fogadja el, küldje vissza, mert tollbamondtam,
310 360| legalább küldené vissza, hogy el ne vesszen. Tedd meg öreg
311 362| lényegesebb javulást nem értem el. Téged készülnek agyonjubilálni.
312 363| férfikoruk delén véreztek el, Katona Józsefet és Kemény
313 363| fáradtan, idõ elõtt tették el a tollat.~Annál hálásabb
314 363| idegen, sohasem sodortatta el magát idegen áramlattól,
315 363| legteljesebb mûvészi hatást is el tudja érni csupán nemzeti
316 367| kevély örömmel töltötte el lelkemet, hogy diplomata
317 367| vagy Isten neki, fogadjuk el a koalíció elnevezést, hiszen
318 379| pótbiztos vagyontalanul halván el, hat év óta három árva 9-
319 380| utcáját, a Borz utcát nevezzék el Mikszáth utcának.~Megindított
320 381| életünk állomáshelyei - talán el sem hinnénk már annyi idõ
321 381| olyan vágyamat találtad el, melyrõl én magam sem tudtam.~
322 383| nincs az a sok amit az ember el ne bírjon ami jó> - - -
323 385| Nagyságod mûve. Jól lehet, el kell ösmerni, hogy a megye
324 387| is beviszem, nem követek el törvénysértést, az igaz,
325 388| visszhanggal és büszkeséggel tölti el egész vármegyénket, mely
326 389| egyén szerezze be, rendelje el, hogy mindazon hivatal és
327 394| karácsonyig visszajössz, el ne feledd, hogy az ünnepek
328 394| szerint híradással lenni el ne mulaszd.~Igaz barátod~
329 396| milyen visszaéléseket követ el a tõlem vett búzával, arról
330 396| egyszerû csalást követtek el.~Az én jubileumomra (bár
331 400| sajnálnám, hogy itt pusztuljon el az én asztalomon - pedig
332 401| húsz esztendõt. Akkor talán el gyõztem volna menni a városokba,
333 401| kellene ahhoz), nem fogadtam el, azzal mentvén ki magamat,
334 401| szülõföldemnek tekintek, nem megyek el sehova.~Nagyságos Elnök
335 403| csemetékrõl, s azért pusztultak el valahol útközben. Különben
336 405| hullámok, viharok ültek el, új eszmék születtek írásaid
337 405| arcképedet múzeumunkba helyeztük el, és egyik szép utunkat Rólad
338 405| szép utunkat Rólad neveztük el.~Üdvözlégy városunk nevében
339 406| az utolsó órában rontom el programjukat lemondásommal.
340 412| sok-sok alkotása hagyja el a sajtót.~Fogadja ismételten
341 414| elérzékenyedni tudok és soha el nem múló hálát érezni, melyet
342 422| én szemhatáromat. Tegye el a többi jubileumi emléke
343 422| Amilyen kis helyet foglalok el ott, épp olyan nagy megnyugvás
344 423| kunyeráljak tõled valamit.~Hidd el nekem, hogy a »vidék« legintelligensebb
345 429| trágyázgassa.~Azóta már el is van ültetve és eddig
346 429| hacsak ezután nem búsulja el magát az új földben,~Persze
347 434| büszkeséggel és örömmel tölt el, de hogy ez a szerb-horvát
348 434| Kérem Nagyságodat, fogadja el tõlem ennek bizonyságául
349 444| Tóth Pista se maradhatna el!~Becses válaszát kérve tisztelettel
350 447| tipikusan magyar fát ültesse el nagyságos Uram a Zilah városnak
351 448| menyország ajtaját~És nyerje el a menybéli mindenható arany
352 455| érzékenyítene> érzékenyítene el jobban, hol a hatalmasabbiknak...~
353 458| meghallaná sok régi költőnk pora:~El nem tudná hinni valóságnak
354 459| világ fûz homlokod köré. El vagyok ragadtatva szín-arany
355 462| azon országnak, foglalok el, amely országnak Te páratlan
356 464| Nemzeti Múzeum sem maradhat el tisztelõi és üdvözlõi sorából.~
357 466| napig csak részben végeztük el. Errõl bizottságunk jogtanácsosának
358 467| reminiszcenciáját mondja el, hogy midõn egyszer egy
359 470| mélységes hálával töltötte el Nógrádvármegye közönségét
360 471| intézkedéseidet, melyek hálával töltik el szívemet irányodban. <Nem
361 472| az, mely nem mulaszthatja el, hogy örömmel és lelkesedéssel~
362 475| erő, egészségben,~Hivogasd el mind, kik élnek messzeségben!~(
363 484| S ezalatt senki jobban el nem némítja õket, mint ti.
364 487| csak azon az áron túl adnám el, amennyibe nekem került,
365 487| csak azon az áron túl adom el, a<mennyi> amennyibe nekem
366 494| nincs is rá idõm, igen el vagyok foglalva a Vas. Újság
367 495| hogy olyan gyorsan intézed el a dolgot, <nagy köszönettel
368 499| füle-farka, (vagy én mondtam el rosszul, vagy rosszul sztenografirozták),
369 510| MK nevérõl utcát neveztek el.~
|