Fejezet

 1 7  |        ahol én nevethetek rajtad utoljára.~Mert barátom, illetõleg
 2 30 | bizalmasan beszélgethetnénk - de utoljára megelégszem a fél boldogsággal
 3 37 |            Hát Ilonkát hol látta utoljára?~- Itt.~- Hát mért nem megy?~-
 4 39 |         magukhoz, mikor volt ott utoljára és látta-e magát?~Azt felelte,
 5 40 |    Bérczi Mari és Panni, ezúttal utoljára. Szántszándékosan nem voltam
 6 48 |  meglehet, hogy most néztem meg »utoljára«. Ezt csak azért írom, hogy
 7 58 |        Az fáj, hogy még egyszer, utoljára meg nem csókoltam.~<Isten>~
 8 257|      végzet, hát menjünk tovább. Utoljára is a siker a fõ. S az megvan.
 9 352|        vén oroszlánt a színpadon utoljára szerepeltetik. Az adatokat
10 352|         is ez alkalommal beszélt utoljára a felséggel.)~Szilágyi meghalt
11 406|      mondok: Két év elõtt voltam utoljára a képviselõházban.> S még
12 444|         a lábom! Téged hagytalak utoljára.~- Szép!~- No, nem azért,
13 474|       Tudja-e, mikor álltunk ott utoljára egymással szemtõl-szembe? -