|
[Besztercebánya, 1872. júl. 2. este]
Kedves Ilonám!
Fölösleges
megírnom, hogy gyakran megújuló fejszaggatásai engem is kedvetlenítnek, mert
ámbár Laky szerint minden dolognak két része van, ennél az egy dolognál
mégiscsak Tompával tartok, ki azt mondja, hogy »mindegy, akár virraszd a kedves
beteget, akár távolban légy, ha tudod, hogy beteg«. Dehát mi baja is lehet?
Hiszen Gyarmaton sohasem volt fejszaggatása!
Szombaton, nagyon
lehangolt az a körülmény, hogy nem jött Zsélybe, annál is inkább, mert én 8
mérföldet jöttem a zsélyi randevú kedvéért. Ebbõl láthatja azt is, hogy nem
mulattam jól, rossz kedvem volt, jóllehet tettettem a jókedvet, mert a lányok
minduntalan mondták: »Ugye, vár valakit? Tudjuk, kit.« Hát persze, hogy azt mondtam
rá: Ugyan már kit várnék én - ha csak nem Dezsõfi[!] Eleket, hogy legyen kivel
»innya«. Egyáltalában a vidéken már mindennemû rétegekbe átszivárgott a hír,
hogy én magát szeretem (nem tudom, ki által) - Sebastiáni Jozefinától kezdve,
de egész Pongrácz Mariig mindenki tudja... A lányos mamák számításán már kívül
esem, maguk a lányok pedig végtelenül nyájasak hozzám, annak jeléül, hogy nem
»érdekelem« õket, hogy már nem látnak benne kompromittáló helyzetet, ha
nyájasságukkal elhalmoznak. A zsélyi fürdõben a szeles idõ miatt Gyarmatról és
a maga ismerõsei közül, az egy Hámorynét kivéve, ki állandóan Zsélyben lakik
most, senki sem volt. Még Horváth Ilona sem tartotta meg ígéretét. Fiatalember
sem volt olyan senki, akirõl gyanítanám, hogy érdekli, sem Beke, sem
Okolicsányi... Egyszóval senki a zsélyi gazdatiszteken kívül. (Itt eszembe jön,
hogy Gellén ismét sokat beszélt kegyedrõl, komolyan szerelmes magába.)
Már lányokban sok
szép volt kint, Nagy Izabella, a
telivér, a hetyke Algöver Etelka, a
nógrádi Tallérosy Zebulon elsõ csemetéje, a »Milka« lányom, aki testvérek
között is megér annyit, mint a néhai Kubányi Milka, továbbá Gozsdu Panna, Nováknénak testvére is,
aki szépségre mindezek felett áll, egyik rokonom, a Szentpéteri pap lánya, »Gizella«.
E négy-öt lány,
akit a sok közül megemlítettem, igazán a szépség minden faját, nemét
képviselte, mintha az egész öt világrész kiküldte volna a maga delegált
hölgyét, annyira képviselve volt minden éghajlat, minden ízlés. És ennyi
szépség láttán gyõzõdtem meg valódilag, hogy csak magát szeretem, mert õszintén
mondhatom, hogy valamennyi hidegen hagyott, s habár Hámoryné által alkalmasint
fülébe fog jönni, hogy Gizellának nagyon »hevesen
udvaroltam« (mert megesküdött rá, hogy így üzeni meg), legyen meggyõzõdve,
hogy az inkább juxból, mint igazán volt.
Hogy ezen levelet
Besztercérõl írom, az is ezen juxnak következménye. A kis Gizella anyja
rémítõen hiú leánya szépségére, különösen amióta Beniczky udvarol neki - tehát
meg nem elégli azt, hogy az õ szép csemetéjét csak Teins. Nógrád vármegye
bámulgassa. Zólyom megye sem kutya!
Hadd lásson belõle valamit az is! Ki tudja, hol virít ki a szerencséje! Fogta
tehát magát, s a szegény kis lányt ide cipelte a »Szliácsi fürdõbe«. Én pedig
azt a hallatlan ostobaságot követtem el, hogy tegnapelõtt reggel idekísértem.
Itt persze a fene se hederít rájuk, mert mindenkinek megvannak a maga
ismerõsei, tehát sehogy sem akarnak engem, egyetlen ismerõsüket hazabocsátani -
hanem holnap éjjel formálisan megszököm, mert nagyon sokba kerül kocsival,
lóval itt lenni. Ez lesz az igazi jó jux.
A hajdúszoboszlói
utat bizonytalan idõre felfüggesztettük. A maga legutóbbi levelét csodálatosan
kaptam meg. Ugyanis szombaton meghagytam hûséges Miska nevû mindenesünknek
(akirõl éppen múlt héten írtam egy verset a »Magyarország és a Nagyvilág«-ban,
melyet mikor felolvastam elõtte, sírva fakadt -), hogy ha érkezik egy nagypecsétû kis levél, azt holnap
hajnalban hozza el utánam Szentpéterre; azonban a levél nem jött, s mi reggel
elindultunk Szentpéterrõl. - Nagy csodálkozásomra azonban ma reggel ide
utánamhozta a szentpéteri pap egy fogadott embere, mivel a bolondos Miska a
maga levelét e szavakkal vitte még tegnap Szentpéterre, hogy nincs-e már itt az
õ ura... õ felkeresi a pokolban is, mert most olyan levelet visz neki,
amelyikben az »ország dolga« van megírva...
A jó öreg pap a
sok esküdözésre csakugyan elhitte, hogy a levél okvetlen sürgõs s fontos, s
rögtön küldte ember által... úgy hogy én alig bírtam bámulatomból felocsúdni,
mikor kedves vonásait az adresszén megpillantottam. El is határoztam, Miskát,
amiért engem ezen kellemes meglepetésben részesített, egy font »bagóval«
megjutalmazni, mihelyt hazaérek.
Ami Gyarmaton
leendõ, kilátásba helyezett találkozásunkat illeti, annak idejét maga határozza
meg - én mindenesetre pontosabban fogom megtartani az idõt, melyet kitûzni
szíves lesz, márcsak azért is, mert sokkal függetlenebb vagyok, mint maga.
Tehát két hét
múlva!
Kívánok jó
egészséget. Csókolom és maradok mindig a régi, magát igazán szeretõ
Mikszáth Kálmán
|