|
[Szklabonya, 1872. augusztus 15.]
Kedves Ilonám!
Azt írja, hogy válaszoljak levelére. Nincs ugyan mirõl írnom, de azért mégis
majd csak találok valamit.
Úgy vagyok, mint az újságszerkesztõ, akinek okvetlenül, ki kell tölteni a
hasábot akármivel.
Rettentõ meddõk a napok. Semmi
sem történik. De azért mégsem unalmasak. Folytonosan jól érzem magam. A világ
végét mi is vártuk. De megcsalt a Phantamour Kométája. Nem zúzta össze a
világot az akasztófára való. Nekem is volt eszembe az, hogy talán jó lenne
Mohorára menni meghalni; s e tekintetben megelõztem P[ongrácz] Esztert.
Mohoráról jut eszembe, hogy itt
Szklabonyán is egészen gyökeret kezd verni - a fajtájuk. Éppen most értesültem
róla, hogy Fáy Ákos egy kis birtokot készül megvenni, vagy talán már meg is
vett itt Szklabonyán Forgáchtól, s a felesége legközelebb idejön lakni.
Ezenkívül már itt vannak
Siklakyék, meg egy mohorai paraszt familia...
Denique... nagy veszedelem
környékezi a falunkat! Hogy miért lett olyan egyszerre jókedvû, annak
magyarázatára valóban kíváncsi vagyok. Kár, hogy megint csak élõszóval ígéri
azt elmondani - amikor pedig találkozunk, rendesen nem mond semmit. Hiába!
nincs nekünk annyi svádánk, hogy a maga által is magasztalt amerikai modorban viseltessünk egymás
iránt. Jobb nekünk csak a csendes »alamuszi« vén Európa megrögzött, penészes
eszmejárása, melyben sok a festett, sok a hamis - és csak valami igen kevés,
ami õszinte, ami igaz.
Könnyebb nekünk is ezen a sokak
által járt úton haladni.
Isten Önnel!
A fennebbiek szerint maradok
önt a sírig szeretõ
M. K.
Szklabonya, 1872. 15. aug.
|