|
[Balassagyarmat, 1872. augusztus]
Imádott Ilonkám!
Megkaptam Pestrõl kelt levelét.
Nagyon megkapott, hogy megemlékezett rólam is. Nagyra veszem. Kíváncsi vagyok a
váci hajón történt kalandjára, melyet csak azért említ, hogy elhallgassa...
tehát mégsem tartotta meg, amit fogadott, hogy ezentúl nem tesz juxokat.
No, de nevezetesebb dolog az
ennél, hogy szombaton egy majálist tartunk, ha sikerül 60 db részvényt
összefogdosni. Eddig a Dezsõfi [Dessewffy] ívén van 9, az Ottlikén 14, az
enyémen 10, a Szilassién 6 részvényes, összesen 39. Reménylem, maguk lesznek a
40-dik részvény. Mondja meg édesapjának, hogy írja alá, s azzal legalább
ezúttal bizonyítsa be azt a frázist, hogy ellenemben nincs akarata, amirõl,
hogy nem úgy van, éppen kétszázszor gyõzõdtem meg; de nem is kívánom, hogy ne
legyen akarata - sõt inkább járjon örökké a saját feje után. Az olyan okos,
szép fõ után, mint a magáé, senkinek sem derogál járni.
A majálisra még azért is jó lesz
bejönni, mert nagy látványossággal lesz összekötve, már ti. amennyiben
tegnapelõtt egy lelkes honleány befont, hogy csak úgy írja alá az ívet, ha
becsületemre fogadom, hogy igénytelen kérését teljesíteni fogom. Vakon ígértem
meg azon hitben, hogy legfeljebb az »Eppur si muove«-t fogja kérni olvasni -
csak akkor borzadtam el igazán, mikor kisült, hogy táncolni fogom vele a
második quadrille-t.
Ez azután igazán sokat fog
megérni. Kíváncsi vagyok magamra, s erõsen sajnálom, hogy a többi publikummal
vegyest, nem bámulhatom magamat egész komócióval.
Csak az vígasztal, hogy reményem
van hozzá, miszerint szombatig még beteg is lehetek, mit azért nem bánnék, mert
mint hallom, maga is beteg, ami valóban elszomorít, no de talán csak juxból
beteg!
Kívánok jó egészséget, s csókolom számtalanszor
M. K.
|