Budapest, 1872. november
Kedves
Ilonkám!
Sokáig
gondolkoztam, milyen ajándékot vegyek magának. Végignézegettem minden auslagot
a Váci utcában, de nem bírtam alkalmas tárgyat találni, olyat, ami ne érjen
semmit. Szerencsére meglátogatott délbe[n] <Hegedûs Sándor>, és vele volt
a zseniális Kliè. Panaszkodom Sándornak, hogy tanácsoljon valamit, mit vegyek
az Ilonkámnak, mire azt találta ki a furfangos Kliè, hogy majd mindjárt
befeketít õ engem maga elõtt - hozassak egy ív fekete papirost.
A fekete
papirost elõteremtvén, nyílsebességgel - rámnézve - kimetszette a Nr. 1. alatti
alakot éppen abban a stellungban, amint Vancsóékhoz készülök magas tetejû
kalapban és az ide Nr. 2. alatt mellékelt virágcsokorral ékesen feldíszítve.
Én azonban
tiltakoztam azellen, hogy magastetejû kalapban mutattassam be magának; rám sem
néz többé - mondtam -, ha megtudja, hogy én itt, Pesten fertálymágnáskodni
szoktam; mire levévén kalapomat, a jó Kliè egy szempillanat alatt kalap nélkül
nyírt ki: mint a Nr. 3. mutatja.
- Ju matyc
pane Kameráty! Bez kápky.... [No itt van, Kolléga. Kalap nélkül.]
- Nyi dobre
- mondám Kliènek - mám edosz taki uhorski kalap tom ma pozná Ilonka. [Nem jó,
van egy olyan magyar kalapom, amelyikben megismer Ilonka.]
S így
született meg, amint gyarmati kalapomat elõkerestem, a Nr. 4. alatti kép.
Most
értettem meg csak azon bámulatos zsenialitást, mellyel ez ember kevés idõ alatt
világhírre tett szert, s egyszersmind ebben találom meg a keresett ajándékot,
melyet bizonyosan szívesen vesz, ha nem is azért, mert az én fizionomiám, hanem
azért is, mert a világhírû Kliè munkája. Valódi remek ez is. Hisz ha jól
végignézi az árnyképeket, még a hangulatot és érzelmeket is leolvashatja az
arcról, kivált ha fehér papírra teszi.
No de elég
errõl a tréfáról ennyi.
Pestre
tegnap estefelé jöttem. A Pannóniában vagyok szállva, I. emelet 16-ik szám.
Azonban ha csak szombaton ír, levelét ne ide, hanem Bálvány utca 7. szám alá,
II. emelet, intézze, mivel, ha itt maradok Pesten, vasárnap odahurcolkodom azon
okból is, mert itt a Pannóniában éppen 100 Ft-ba kerülne egy hónapig a szállás,
míg ellenben Vancsóné szíves volt ingyen ajánlani fel egy szobát, amit sehogy
sem lehetett abschlágolni. Én ugyan felkértem régebben Sándort, hogy fogadjon
nekem itt fel egy hónapra szállást, s az meg is tette, és fogadott is a balek
két szörnyen elegáns szobát, hanem egy szál bútor sincs benne; azt mondja, hogy
azt hitte, miszerint megházasodtam, s egy hónapig ott akarok lakni stb.
Tehát itt
is a sok malõr! De még ez mind semmi, hanem ma reggel megégett a nachtkasznyim,
a kályhától megperzselõdve lemállott róla a politura; a vendéglõs ziher rajtam
fogja akarni megvenni a szerencsétlen bútor árát.
Tehát abban
állapodunk meg, hogy ha még szombaton reggel posta indulta elõttig ír levelet,
azt a Pannóniához címezze, ha addig nem írhat, akkor ne írjon sehova, míg nem
értesítem. Mert három eset történhetik, amirõl még nem vagyok határozott.
Vagy hamar
kapok terminust, és akkor elmegyek Vancsóékhoz lakni addig, vagy Hajdúszoboszlóra.
Vagy egy
hónap múlva kapom a terminust ti. decemberre - és akkor okvetlenül Hajdúszoboszlóra
megyek.
Vagy
február elejére kapom, és akkor visszamegyek Gyarmatra.
Elhatározásomról
azonnal értesítem: holnapután reggel már megtudom. Mégpedig felfogva a
körülményeket, ezentúl leveleit poste
restante írom <...> M. E. Ö. betük alatt. Így keresse a postán.
Ílymódon aztán egészen titok marad a levelezés, Egész addig a pontig, míg
tervemet végre nem hajtom. Legelsõ alkalommal elõterjesztem azt magának
jóváhagyás végett. Azaz hogy már maga látatlanban elfogadta. Legfeljebb
módosítani engedek rajta. Egyelõre csak annyit, hogy regényes dologra lehet
elkészülve.
Ami a
levelezést illeti, nekem az a nagy örömem, s azt a módot találtam fel, ha maga
beleegyezik, hogy a gyarmati telegramnál minden napra utalványozok 120 szót egy
hónapig, azt a 120 szót aztán tetszése szerint felhasználhatja naponként vagy
egyszerre, vagy pláne négyszerre is. Így sokkal elviselhetõbbé válik nekem a
maga távolléte. Az öreg telegrafistával könnyû elbánni, úgysem tud magyarul,
nem érti meg a szöveget: de különben is jó egyetértésbe teheti magát vele,
aztán közel laknak. A família meg észre sem veszi, hogy mi folytonosan együtt
diskurálunk, mintha csak egy szobában volnánk. Értesítsen, kérem megteheti-e
ezt? Vasárnap már kezdhetjük. Nem is fog sokba kerülni. Mert ilyen
utalványozásnál tetemes az árleengedés. A Sándor sógora a magyarországi
távirdák fõnöke, s az megígérte nekem, hogy ezt a kedvezményt lehetõ olcsón
teszi meg. Tehát az ára ne zsenirozza, mert amilyen fösvény, még megélem, hogy
ezt hozza fel okul a megtagadásra. Én a táviratokat mindig idegen névre fogom
küldeni: »T<okody>né« névre, maga úgy fogja azt elkérni az öreg
telegrafistától.
Egyszóval,
én csak beleegyezését óhajtom, a többire nézve, biztos lehet - kellõ
tekintettel viszonyaira - fogok intézkedni.
Mikor a
levelet írom, beteg vagyok. Borzasztóan fáj a fejem. Még amióta itt vagyok, nem
csináltam semmit.
Tegnap este
lumpoltam. Ma délelõtt fel s alá szaladgáltam a városban. Egy egész cipõmbe
került. Kutya kemény ez az aszfalt. Délután Vancsóéknál voltam, aztán elmentünk
Horváth Jenõvel, Bérczy Marcsával, Vilmával és valami Pechata Endre nevû
fogalmazóval a Népszínházba. Nagyon untam magam, mert már kezdtem rosszul
lenni. Vancsóné kislánykájának himlõje van: attól félek, hogy azt kaptam meg
attól a kölyöktõl, mert megsimogattam a fejét. Színház után <Hegedüssel>
és a sógorával vacsoráztam a Beleznayban. Vacsora után még felhíttam H. Sándort
szobámba, hogy a maga levelére megírja a borítékot meghagyásához képest.
Isten önnel, kis
boglyas Ilonkám!
Oh, csak
megsimíthatnám a haját fölfelé!!!
Kálmán
Pesten
csütörtökön (nem tudom hányadika van) éjfélkor <Igaz! Innen írom Gyarmat
legérdekesebb pletykáját.
Ma hallottam,
hogy Farkas Károly elveszi Sztranyavszky Lujzát. - Béke hamvaikra!>
|