|
[Szklabonya, május 13. 1873.]
Kedves Ilonkám!
Dehogy állom meg,
hogy magának ne írjak. Mikor ez tartozik a fõ élvezeteim közé. Az arcképe
nagyon szép, jól van találva. Valódi gyönyörûséget találok a nézésében.
Pestre holnap
készülök. Mielõtt elhagynám a vidéket, még egyszer elbúcsúzom magától, aki oka,
hogy olyan nehezen búcsúzom e vidéktõl. Minél elõbb jöjjön Budára. Tekintse
bizonyosnak, hogy azt fogom írni két hét múlva, hogy minden rendben van, s úgy
intézze a körülményeket már elõlegesen is, hogy mindjárt feljöhessen. A
levelet így fogom címezni X úrnak, B.
Gyarmat Poste restante. Tervünk elbeszélésétõl óvakodjék. D[raskóczy] iránt
legyen elõzékeny, õ már eddig is sokat árthatna. A keresztelõ levelet,
ha nagy veszedelemmel járna, ne szerezze meg. Nem szükséges okvetetlenül. A
házasság azért törvényes, ha a keresztelõ levelet késõbb mutatjuk is fel.
És most isten
önnel, kedves Ilonkám, a boldogabb viszontlátásig. Még egyszer ajánlom az
óvatosságot és titoktartást. Nelkában sem kell megbízni. Senkiben. Mert
jegyezze meg, hogy ez a terv a legeslegutolsó. Ha nem sikerül, akkor
visszavonhatatlanul elvesztünk egymás számára. Most minden kockára van téve...
Hiszem, hogy az Isten is segíteni fog.
Mielõtt eljönne, égesse el minden levelemet, mert hihetõleg
keresni fogják a viszony szálait szülei azokban. Bármily nehezére esik is
azoktól megválni, tegye azt, hiszen azokra nincs szüksége, mert a levelek írója
örökre a magáé lesz: aztán én tudom, miért mondom.
Anyámnak már felfedeztem az egész viszonyt, és a tervet is,
õ örömest beleegyezett, s megígérte, hogy néhány nap múlva meglátogat Pesten.
Csókolom számtalanszor
Kálmán
|