|
[Budapest, 1878 nyarán]
[Töredék ]
A kir. tábla
végelválási ítéletét helybenhagyta, mintegy 10 nap elõtt a legfõbb törvényszék
is, azóta Balassagyarmaton vannak az iratok, és jelenleg szabad ön is, én is.
Múltkor csak úgy
kutyafuttában megküldtem Önnek könyvemet, a »Kákai Aranyos«-t, valamint
megküldtem Gyürky Ábrahámnak, Gyula öcsémnek és Tersztyánszky Miskának. Nem
tudom, megkapta-e? Igen bosszantana, ha meg nem kapta volna, mert nagy örömömre
szolgálna, ha azt Maga elolvasná, s ha egy-egy derült mosolyt tudna csalni
annak az ajkaira, akit én annyiszor elszomorítottam.
Szegény Ilonám!
Maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszüntével megszûntem önt szeretni.
Olyan Ön nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta.
Mikor én, gyarló ember, fennkölt írói lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én
kis múzsám.
Akarom is, hogyha
mint feleségem osztozott nyomoromban, osztozzon most dicsõségemben is, vagy
legalább annak visszaverõdõ sugaraiban.
A kétszeri »Fény-
és árnyképek« úrrá tettek... Bizony írhatna nekem néha, néha...
|