|
[Szeged, 1878 [Nyomtatott évszám]
őszén]
[Fejléc:] A
»Szegedi Napló« szerkesztõsége
Tisztelt Nagysád!
Borcsának, küldött
levelére azt üzenem, hogy szívsebemet máris begyógyította azzal a
szépségflastrommal, amit az ajkán, s azzal a csúnya kalappal, amit a fején
visel. Szerelmem tökéletesen kihült. Õ már nem Borcsa többé elõttem - de még
csak Klémi sem, hanem
K l e m e n t i n e.
Miss Klementine
iránti vonzalom olyan volt, mint a forró betegség: harminc napon túl
bekövetkezik benne a krizis - vagy tökéletesen elragadja az embert, vagy
elmúlik... Tegnap volt a harmincegyedik nap. Elmúlt. S most már nem félek
többé, hahogy még egyszer vissza nem tér. Már a recidiváért persze hogy nem
lehet jól állni.
Summa summárum,
most már magán a sor. Ki is nevezem »Böskének«, bármennyire nem illik is
patyolat voltához ez a palóc keresztnév.
Küldöm Vas
Gerebent. Magam is elmennék, ha esõ nem esnék, hanem holnap, remélem, meglátom,
mégpedig olyan szemekkel nézem meg, ahogy eddig a Miss Klementine-t néztem. Az
pedig nagy különbség.
A miss
Klementine-nek ne mutassa meg levelemet, mert kétségbe fog esni.
Egyedül az öné és
holtig
Kálmán
|