|
[Budapest, 1880. augusztus 19.]
Kedves barátom.
Keletlen (dátum
nélkül való), de mindazonáltal kedves soraid két oknál fogva leptek meg
kellemesen; elõször azért, mert gyöngéd figyelmed által alkalmat szolgáltattál
arra, hogy azon vendégszeretõ kedves ház úrnõjének, ki velem szemben a
rokonszenvnek feledhetetlen jelét tanúsítá, némileg, bár igen csekély
mértékben, kifejezhetem változhatlan tiszteletemet; másodszor pedig azért, mert
megemlékezésed által arról gyõztél meg, hogy nem feledtetek el egészen, s ott
idõzésem emléke nem efemerszerû, hanem maradandó jelleggel bír, mint a ti
emléketek szívemben.
Fogadd azért
õszinte köszönetem kifejezését, kedves Mákkom
- s légy meggyõzõdve, hogy e tetted által irántad táplált õszinte vonzalmam
csak öregbült.
A nagy mogul
aforizmájának alkalmazása más formában nagyon csiklandozza a tollam hegyét, s
én bizony jót nevetve oda is pingálom, remélem, hogy a hatás nálatok sem marad
el.
Mindnyájatok
számára mellékelem szellemi./. alatt forró baráti kézszorításomat, s szívbõl
fakadó üdvözletemet, esetleg kézcsókomat; - légy szíves kiosztani, amint dukál,
hiszem, hogy nem téveszted össze az objektumokat.
Azt írod, hogy
reméled, hogy a szezonban látjuk egymást? igen, ha feljössz; mert engem oly
szerencsétlenül viseltek meg ez évben a vidéki vendégszereplések, hogy alig
hiszem, hogy a télen elbocsássanak csak egy napra is.
No, de reméljük a
legjobbat.
Isten veled - a
viszontlátásig ölel
híved
Halmy
Ferenc
Bpest. 80.
Aug. 19.
|