|
[Budapest, júl. 20. 81.]
[Fejléc:] A
»Pesti Hírlap« szerkesztõsége
Budapest V. Nádor
u. 7. sz.
Tisztelt barátom!
Nem értem önt.
Mit vétett önnek Blaha Lujza, hogy csipkedi?
Elpalástolt
szerelem-e az - vagy pedig igazi epe?
Hiszen igaz az;
hogy mi újságírók és mindenféle írók iszonyú helytelen pozíciókat foglalunk. Mi
tesszük naggyá a színésznõket és érdekesekké - másoknak.
Mi írók faragjuk
ki tündérsípnak a nyers anyagot, mi adjuk rá a politúrát is, de a mágnások
fúrják ki.
Különben nincs
kedvem viccelni. Én úgysem változtathatom meg a világot. Ön még - talán...
A szabadkai
szerény tudósításokat Piripócsy úr tollábul [!] kapjuk. De ez - meg fogja ön
engedni - nem a mi hibánk, de az öné.
Levelemet, melyet
a redakció nevében írtam önnek, elõttem sokra becsült közremûködését kérve,
fényes föltételek mellett jónak látta válasz nélkül hagyni.
S így meg
kell elégedni azzal - ami jut.
Ha Arany és
Petõfi nem volna, Gáspár Imrének rendeznénk bankettet, mert banketteknek lenni
kell...
Habár ön nem ezt
tartja.
Ön lemond
mindenrõl: mert lemond Blahánéról. Lehetetlenné teszi magát ezzel arra, hogy
valakit megdicsérhessen.
Légrády, aki
éppen itt ólálkodik, midõn e sorokat írom, azt üzeni, hogy elküldött levelére
várja a választ.
Én pedig tiszta
szívembõl üdvözlöm az ígért viszontlátásig,
Tisztelõ barátja
Mikszáth Kálmán
|