|
[Budapest, 1882. április 12. ?]
Kedves Ilonka!
Ígéretemhez
képest küldöm a kezembe került, rólam írt közleményeket, hogy mindig tudja, hol
vagyok és mit csinálok. Ha majd szidni fognak, azt is elküldöm. Most még a
magasztalások korát élem. De olyan nagyra hagytak nõni, hogy okvetlenül támadni
fognak ellenfeleim is. A jó palócokat svéd nyelvre fordították le. Apróbb
közleményeket írnak rólam a pesti lapok (a magunk lapját kivéve, mert ebben
kiadtam az ordrét, hogy az öndicséret sat., hát ne emlegessenek), de az apróbb
közleményeket összeszedni nagy fáradságba kerülne, hát csak a
jelentékenyebbeket küldöm.
Egy-két nap múlva
hosszabb levelet írok. A húsvétot, mint olvashatta, Szegeden töltöttem, igen
kellemesen. Most már vagy tíz napig Pesten leszek, s csak a harmadik hét elején
megyek ismét Szegedre.
Mindenekelõtt is
azonban arra kérem, ha akar nekem egy szívességet tenni, csináltasson egy jó
fotografiát, vagy pedig küldje el a fiatalkorit, mert ezt ám ki nem állhatom.
Levelemre pedig,
amelyet holnapután minden bizonnyal megírok, még a szegedi utam elõtt válaszoljon.
Csókolom kezét s
maradok igaz tisztelõje
Mikszáth Kálmán
|