|
[Szklabonya, 1870. január 13.]
Kedves öcsém
Miska!
A gyarmati
»pomádés fejű« fiatalság négy reunion bált rendez. A megyei »zsíros«
arisztokrácia múlt szombaton tartott báljából őket kirekesztvén, azzal a
»revánge«-al akarják megbosszulni, hogy a vármegyét ők sem hívják meg,
amit persze rettentő köszönettel fognak fogadni lányos táblabíró
urambátyáimék, kiknek inkább kvótára marad
az a telegrafon járó keserves harminc forintocska, amit elnyelne a szűk
rokolya, meg a selyem kacabajka.
Hát mondom, a
gyarmatiak senkit sem hínak meg aki ki nem bírja mutatni, hogy Gyarmaton
született (és hogy Imády keresztelte); s hogy az ellenkező meg ne
történhessék, meghívó jegyeket sem nyomattak.
No, hanem én okos
ember létemre kicsináltam valahogy, hogy Minket
mégis megtűrnek, miután előbb Náci kezeskedett Értünk, hogy nem
fogunk garázdaságot csinálni, s hogy békét hagyunk minden krinolinos és
krinolintalan keresztény léleknek, még Hámorynak is, kinek mellesleg legyen
mondva vasárnap volt meg a lakadalma.
Miután erre
szavamat. adtam, Magamra vállaltam egyszersmind azon kötelességet, miszerint
értesítselek arról, hogy meghívó jegy nincs azért, mert nincs, hanem minden
bizottmányi tagnak jogában áll szóval vagy írásban ismerőseit meghíni, kik
aztán azon bizottmányi tagot - ha magokat bálba menni elhatározzák -, a bál
előtt legalább huszonnégy órával avégett értesítsék, miszerint az számukra
a bilétet megszerezhesse.
A Téged meghívó
bizottmányi tag Hamar Sándor.
A bálok január
15, 22, 29 és február 5-én fognak tartatni. Miután ilyeténképpen nekik tett
ígéretem szerint ezennel értesítlek, egyszersmind azt is megmondom, hogy ne
menj el egyikre sem.
Hogy mért?...
Azt megérted, ha
ide penderítem a más oldalra Hanke Leóvali párbeszédemet.
(Terem Mezei
Nácinál. Az asztalon üres palackok búsulnak Az asztal körül Gyíkos, Való,
Hamar, Szabó, Braidsver és Én ülünk).
(Hanke a szomszéd
asztalnál a fogát piszkálja.)
Hanke: Ebatta büdös arisztokráciája! Ha ők nem híttak meg, mi sem híjjuk meg
őket...
Én: S ezáltal éppen olyan túlságba mennek, mint ők; Önök nem a megye
arisztokráciáját, hanem a megy e összes fiatalságát zárják ki. Teszem azt, én
sem arisztokrata, sem gyarmati fiatalember nem vagyok, amit éppen nem sajnálok,
de tegyük fel, kedvem van mulatni s pedig a m e g y e nélkül, nem tudom, m e g
y - e valamire a gyarmati céhbeli nemes fiatalság...
Hanke: Micsoda?... A Krisztussát! a sok neveletlen hétszilvafás megyei neveletlen
[!] betyár hadnak! Mi volna az? Nézze csak a lajstromot. Mi vagyunk, amik
vagyunk (dühösen kiveszi a lajstromot, s megmutatja a 116 gyarmati
részvényest).
Én: Eh, mit! Önök numerantur, sed non ponderantur...
Hanke: (dühösen kirúgja maga alól a széket; egy keserveset köp a saját 19 forintos
csizmájára, amely hivatva van fényessé tenni a négy gyarmati reuniont, nagyot
bámul rám birka szemeivel, és azt kiáltja Nácinak:)
Adjon egy
borotvát kölcsön, Mezey úr!
Tyhű! Az
angyalát, ilyen életveszedelemben sem forogtam még, gondoltam magamban. Édes
Hanke úr! ne bántson kérem, inkább elmegyek mind a négy reunionba, inkább
örökös ügyvéd-gyakornok leszek önnél, - akartam mondani, midőn
szerencsémre, Náci báránypörkölt ízű hangon kérdé:
- Minek lesz az a
borotva?
- A tyúkszememet
akarom vele kivágni otthon: reggel majd hazahozom.
Képzelheted, mily
nagy volt örömem, midőn a bizonyos veszedelemből olyan fainul
kimenekedtem: No, hanem nem is disputáltam többet, ámbár egészen nekem volt igazságom. E perctől azonban másutt
kezdtem az igazságot keresni; a római poéta szerint in vino veritas, tehát én is a borban kerestem Gyíkos Miskával
egyetemben, de minthogy ezúttal nem találtuk meg, azon határozatban állapodtunk
meg, hogy ha a bálban összejövünk, még jobban fogjuk keresni.
Az igazságért
sokat megtesz az ember...
Ez az az ok,
amelyért tanácsolom, hogy ne menj te sem a bálba, hacsak valami szeretőd
nincs, aki szinte ott lesz. Mert a szerelemnek minden meghódol, nemcsak a
vármegyei esküdt, hanem maga a vármegye is, nemcsak a vármegye, hanem még Én is.
Szklabonyán,
Január 13. 1870.
Õszinte
barátod -th -n
Richtig!
Egy kis útban hallott friss pletykával szolgálok:
a) Hegyesi Irma férjhez ment férj nélkül; ami olyan szövevényes,
mulatságos história, hogy ha nyomtatásban volna, még az apám is praenumerálna
rá, aki pedig kalendáriumon kívül semmi más élõ betûért nem ad egy pipa dohányt
sem.
b) Milka pedig már nem Hrk Jánossal, hanem Osztroluczky Károllyal jár
jegyben. Szegény tatár! (Értem Kari barátunkat).
c) Piry Sándortól levelet kaptam, melynek humorisztikus oldalait élõ
szóval fogom fejtegetni. Fáintos ötlete kerekedett a gyereknek.
Még tovább
nyújtanám ezt a levelet, hanem a tiszteletes úr két pejcsikajának víg kedvû
abrakolója éppen most hozza a Borsszem Jankót, márpedig a Borsszem Jankó
látására egyszerre olyan ostoba marad az ember, mint az Auersperg taktikája,
amelynek az a históriája van, mint a Szent-Iványi Laci preferansz partijának.
[Címzés:]
T. Tersztyánszky Mihály Úrnak
Ebecken
|