|
[Mohora, 1882. április vége]
Kedves Kálmán!
Mennél többször
forgatom levelének lapjait, annál inkább látom, hogy nem tudok rá írásban
válaszolni.
Tüneményes
pályafutása magát az egzaltáció oly magas fokára emelte, ahol már minden
fényesnek, ragyogónak látszik. Nemeslelkûségbõl kezét nyújtja felém, mert azt
hiszi, hogy nekem elégtétellel tartozik. Nem gondol arra, hogy mi lesz akkor,
ha a viszontlátásnál kellemetlennek, csúnyának és öregnek talál. Pedig ez
nagyon lehetséges. Mint a múltkor is írtam, hét év nagy idõ egy nõ életében.
Visszavonul akkor? Vagy áldozatnak tekinti magát, és ha lehet, örömet keres
hírben, dicsõségben, esetleg hatalomban. Talán megélne így is, hiszen a
férfiaknak vannak más vágyaik, más ambícióik a szép, békés házaséleten kívül,
de mit tegyek én akkor, szegény asszony, ha most, anélkül hogy tudnám, mit
érzek maga iránt, meggondolatlanul odaígérkezném. Engem nem boldogít hír,
vagyon és dicsõség. Ne nevessen ki kérem, nem ábrándozok én már szerelmekrõl, a
tíz év elõtti lángok nem loboghatnak újra, nevetséges is lenne a mi korunkban,
de becsülni, tisztelni és megérteni akarom, ha egyszer elhatározom, hogy még
egyszer sorsomat a magáéhoz kötöm.
Hiába, nincs más
választás, vagy végképpen lemond rólam, vagy pedig elhatározza, hogy eljön
Mohorára egy-két napra, mikor magának ez legkényelmesebb. Vasúton jöhet Vácig,
ott mindig megtalálhatja a régi gyarmati fiákerosokat, felül egyikre és mikor
Lõrinciben a lovakat itatni megáll a kocsis, egyszerûen átszáll az ott várakozó
mohorai kocsinkra, egy óra alatt aztán Mohorán van.
A dolog nem
sürgõs, jöjjön a nyár folyamán; amikor magának legjobban kifutja idejébõl.
Nagyon fájlalom, hogy magától ilyen áldozatot kell kérnem, de más megoldást nem
látok.
[Aláírás
hiányzik]
U. i. Most jön
eszembe, hogy ahogy én magát ismerem, bizonyosan nem szeretné, ha arról, hogy
maga Mohorára jön, valaki megtudna valamit ... Azért ígérem, hogy nõvéremen és
anyámon kívül, akik elõtt most már nincs titkom, egy lélek se fog tudni errõl
semmit. Hogy jobban megnyugtassam, azt is megírom, hogy én még úgy sem
szeretném, mint maga, ha lejövetele idõ elõtt nyilvánosságra kerülne.
|