|
[Budapest, Máj. 3. 882.]
[Fejléc:] A
»Pesti Hírlap« szerkesztõsége
Budapest V. Nádor
u. 7. sz.
Kedves Ilonám!
Bármilyen kellemetlen is nekem Mohorára menni, június hatodikán három
órakor Lõrincibe leszek, ahova küldje értem a kocsit. Nem akarom elsõ kérését
megtagadni. Az órát meglehet változtatom, de a napot (betegség esetét kivéve)
nem.
A betegség alatt nemcsak a magam betegségét veszem, de a Pulszky Károlyét
és Szemeréét is, mert hárman lévén a fõemberek a lapnál, egyszerre csak egynek szabad hiányozni, s egész
programszerûen kell kicsinálni, ki mikor mehet <valaki> [MK törlése] el.
Én úgyis sokat mászkálok, a pünkösdöt Szegeden akarom tölteni, s azonfelül
egy hónapot utaznom kell e nyáron, hát a mohorai utat is csak úgy bírtam
kicsinálni, ha a helyett a két nap helyett most itthon maradok, s nem megyek
Debrecenbe a Petõfi Társasággal. A maga kedvéért megtettem.
Eleinte bosszantott ez a maga terve, de belátom, hogy az praktikus. Mert
biz az meglehet, hogy már nem leszünk
képesek egymást szeretni.
Hét év nagy idõ. Azóta megváltozott az ízlésem. Más arc, más modor hat rám! Úgy képzelem, ha
valami virító arca van, nem fog nekem tetszeni. Legjobban szeretném, ha olyan
lenne, mint régen, de úgy sem biztos, hogy vajon tetszik-e, mert már nem
emlékszem, milyen volt. Azt azonban nagyon szeretném, ha egy olyan kis vályú
lenne a nyakán, mint némely asszonyoknak...
Másrészt alkalmasint én is kiállhatatlan leszek a maga szemében. No, de
engem az vígasztal, hogy én úgyis mindig csúnya voltam.
Mindegy! Ahogy lesz, úgy lesz! Mindenféleképp lesz egy jó oldala a
találkozásnak, ha nem tetszünk egymásnak, legalább megpecsételjük egymás közt a
baráti viszonyt - amely, óhajtom, minden körülmények közt megmaradjon.
<Ernõ iránt változott a nézetem. Egy darabig schwindlirozott a szegény
fiú, de látszik, hogy csak kényszerûségbõl. A szegénység komisszá tesz még egy
királyt is! Most valami kis állása van, hát egész pontosan fizeti a szabót,
akinél rátákra ruhát csináltattam neki.>
Nagyon megörvendeztet, ha gyakran ír, az illedelem is azt hozná magával,
mert ráér. Ha valamire szüksége van, újságra, könyvre, virágokra, egyszóval ha
valami ilyent megkíván, értesítsen, hogy küldhessek. Nagyon szeretném, ha több
lapot olvasna, hogy ha esetleg a feleségem lesz, mindenben nívón legyen. Melyik
lapra prenumeráljak?
Én ritkán
írhatok. Az természetes is! Annyi kézirat, amennyit most ide firkantottam;
nekem a mai viszony ok közt annyit ér, mint egy másfél éves borjú - magának meg
annyit sem ér, mint egy kétnapos csirke.
A legnagyobb
pénzpazarlás most rám nézve az lenne, ha sûrû levelezésbe bocsátkoznék
valakivel.
Meglehet, hogy
írok még jún. 6-ikáig, de ha nem írnék, az annyit tesz, hogy a terminus úgy maradt, amint
megállapítottam.
Csak arra kérem,
amit ígért, hogy lemenetelemet tartsa titokban, mert most az újságok mindent,
de mindent kiírnak rólam. S én azt kimondhatlanul szeretem. Mert azért írnak
mindég rólam, mivel a közönség mindég rólam akar olvasni, De borzasztó bõszült
lennék, ha a sajtó az igazán magánügyeimet is piacra hurcolná, pedig ha
megtudják, el nem kerülöm, mert minden ilyen csemegén szörnyen kapnak.
Múlt héten egy
piképartit játszottam Kende Kanuttal, a kormánybiztossal Szegeden, s ma már
tárca van róla a szegedi lapban.
Valami vadbarom
meg azt írja le egy másik lapban ma, hogy hogyan kínálják nekem a gazdag
partikat. Elneveznek dísztótnak (célzás a »Tót atyafiak«-ra), egyszóval minden
mozdulatom újságba jön, még az is, ami nem igaz. No, iszen csak azt tudnák meg,
hogy a régi feleségemhez mentem vizitbe!
Különben itt
küldöm kinyírva az újságokat. De ne higgye ám, hogy az igaz: én soha az
életemben nem házasodom meg, de különben is csak tréfának van elmondva - inkább
a virginia kedvéért.
Vagy maga lesz a
feleségem, vagy soha senki, <mert van még egy asszony, akit szeretek, de az
négy gyermek anyja és férje van, a többi asszony pedig nem létezik számomra,
arra, hogy szeressem.> Vagyonra pedig nincs szükségem. Nem vágyom egyéb
lenni, csak ami vagyok.
Ha maga nem lesz
feleségem, ha látom, hogy nem szeretem, akkor nekem ugyan senki sem kell a
világon. Sohasem házasodom. Legfeljebb idõsebb koromban veszek magamhoz
valakit, akinek megfizetem a szeretetét - addig pedig nem áldozom fel egy fáért
az egész erdõt.
Okvetlenül írjon
még, legalább egyszer e hónapban, Ha sokszor ír, arról látom, jó feleségem
lesz-e?
igaz híve és
tisztelõje
Mikszáth Kálmán
|