|
[Budapest,] máj. 29. 882.
[Fejléc:] A
»Pesti Hírlap« szerkesztõsége
Budapest V.
Nádor u. 7. sz.
Kedves
Ilonka!
A sors
mintha akadályozni akarná, hogy elmenjek. Mondtam én, hogy a fátum nagy kutya.
Legelõször
az történt, hogy a Kisfaludy Társaságot kell képviselnem Zemplén megyében a
Rákóczi-ünnepélyen, az ünnepély jún. 11-én reggel lesz, de már 8-ikán indulni
kell, mert a képviselõház küldöttségével indulunk egyszerre, s elmaradni nem
lehet, mert különbözõ megyei küldöttségek fogadnak. <Az üdvözlõ beszéd úgy
van betanulva, hogy bele lesz szõve abba a palócok dicsõsége, kik Rákóczi fejedelem
alatt itt vérzettek. Üdvözlünk országunk fiatal ékessége... mert a beszédek
elõre be vannak mutatva nekünk.
Ebbõl
láthatja, hogy a »fiatal ékességnek« ott kell lennie. El nem maradhatok semmi
esetben, mert csak ketten megyünk s kettõbõl, ha egy elmarad, komikussá lesz.
Más volna, ha öten-hatan lennénk, egy akkor betegség révén
visszamaradhatna.>
Ez az egyik
dolog, mely 8-ikán este rabbá tesz. No, hát ez még nem lenne valami nagy baj.
Ezért még elmehetnék 6-ikán, s visszajöhetnék 8-án estére Budapestre.
Hanem akkor
fogja magát az öreg Pulszky Ferenc, és a fia lakodalmát átteszi június hetedikére: ahol pedig nekem jelen kell
lennem okvetlenül, mert <becsületszavamra ígértem meg Polyxénának s>
Károly <különben is> legbizalmasabb barátom.
Hetedikén délben
tehát egy villásreggelin kell részt vennem, ha belehalok is. Mert mivel
exkuzálhassam magamat? Ha 10-re esnék, jó volna, mert mondhatnám, Zemplénbe muszáj mennem.
Mit tegyek
hát ilyen viszonyok között?
Megadjam
magamat a fátumnak, s mondjak le végképpen a mohorai útról?
De már ezt
a bolondot nem teszem. Jövõ csötörtökön este elindulok Pestrõl, s meghálok
Vácon: Pénteken 3-4 órára délután küldje azt a magok Misáját Lõrincibe. Ha egy
kicsit beteg leszek is, elmegyek.
Tehát
június 2-án (ha csakugyan nem szándékosan akadályoznak ebben az egek), én
Lõrincibe[n] vagyok délután 3-4 óra táján.
Ez az egy
terminus lehetséges: ha ez valahogy dugába dõlne, akkor csak valamikor
októberbe[n] mehetnék. Az pedig nagyon soká lesz, addig élni kell.
Ha
valamiképpen ez alkalmatlan <lenne> terminus lenne magának, már ne
levélben, de sürgönyileg értesítsen, mert a levélváltás már lehetetlen az idõ
rövidsége miatt.
Ha a
gondviselés, mert annak a körmeit látom én itt, valahogy megakadályozna ebben
is, akkor én is sürgönyileg értesítem, hogy a kocsit ne fárassza.
Csak már
túl lennénk a találkozáson, mert ha az egyszer megtörténik, visszatér bizalmam
az ügyünkhöz, és az igézet megtörik, a fátum csak agyrémnek fog föltûnni, s
akkor nem is lesz az egyéb, mint az én bohókás képzelõdésem.
Csütörtökön
este féltízkor hagyom el Pestet - addig mindig tudósíthat: azért csütörtökön,
mert nem akarok pénteken indulni ebben az ügyben.
Örülök,
hogy Nellinek tetszik a könyvem, viszek neki egy csomót, regényt és a »Tót
atyafiakat« is.
igaz
tisztelõje
Kálmán
Miattam,
kérem, ne csináljanak maguknak alkalmatlanságot, én csak két dolgot bírok enni,
orvosi rendeletbõl: levest és angol húst - vagy ha nincs, olyan húst, amiben
nincsen szálka. - Nekem semmi parádét ne csináljon, mert gyomorhurutban
szenvedek; reggelre teát iszom, és vacsorára is. Csak délben eszem, egyszer
napjában, s akkor is egy vendéglõi fillet-nek a felét. Annyira vittem e
tekintetben a pedantériát, <hogy mint valami ismeretlen vadállat> [?]
Zemplénbe is értesítettem a rendezõ bizottságot, hogy kérem mellõzni azt a
szokást, hogy engem valami magán úri házhoz szállásoljanak, hanem a vendéglõben
tartsanak fel számomra lakást, mert attól félek, hogy magánházban megbetegednék
a koszttól, de már ezt az utóbbit nem írtam meg, csak gondoltam. Hozasson nekem
kérem Gyarmatról két palack <(Gishübli) vizet.>
Tehát a
forrón óhajtott viszontlátásig
K.
Sürgönyt
(ha általában lenne szükség sürgönyre) e címre küldjön: Mikszáth »Pesti Hírlap«
Budapesten.
|