|
[Budapest, 1882. július 10.]
[Fejléc:] A
»Pesti Hírlap« szerkesztõsége
Budapest V.
Nádor u. 7.
Kedves
bagolykám!
Tegnapelõtt
megjöttem, de nagyon betegen. Már Mohorán is iszonyú rosszul voltam az egész
idõ alatt, de tartottam magamat. Tegnap úgy volt, hogy megfulladok.
<Gálfi> reggel nálam volt, s azt mondta egész komolyan, hogy legalább
augusztusig ne haljak meg még, amikorra ti. õ a fürdõbõl visszatér, mert ha
addig halok meg, 50 ftját lopom ki a zsebébõl. Ennyit szokott tudniillik kapni
az Egyetértéstõl a tárcáért, melyet az elhalt nagy emberekrõl ír haláluk
napján.
Doktort
hívattam, azt mondja, bajom nem aggasztó, de az esti lapok aggasztónak írták
tegnap. Ha olvasna valamit, ne ijedjen meg, ma már jobban vagyok egészen - azaz
úgy, mint Mohorán voltam, hogy láz gyötri minden idegemet, s olyan érzéketlen
vagyok, mint a darab fa.
Tegnap
csakugyan magam is azt hittem, hogy nem élem meg az estét, a torkom meg volt
dagadva belülrõl. Nem is képzelheti, milyen kínos volt mohorai tartózkodásom,
de csak nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy magoknak bánatot okoznék és
kellemetlen érzést.
Mióta az
újságok írták betegségemet, tömérdek látogatóm van, de ezek között kegyeteket
csak egy fogja érdekelni, egy Dengi János
nevû tanár Lugosról. Kérdeztem Endrét, rendkívül dicsérte. Azt mondja,
tetõtõl-talpig becsületes, lovagias és szorgalmas. No, már ennél többet nem
lehet mondani. Az áthelyezésrõl szerinte még vasárnap reggel semmit sem tudott.
Itt küldöm az
»Auf der Höhe«-t a »tante«-nak. Olvassa el az »Ein ungarischer Dorfnovellist«
címû cikket s a beszélyemet »Jastrab’s Glück und Ende«. A kötetet õrizze meg,
kérem, mert ha esetleg el nem találnék patkolni, hát kelleni fog.
Édes mamának
kezeit csókolom. Nelkát pedig különösen is õszinte szívbõl csókolom, s itt a
könyvbe betéve küldöm számára a »Miniszter«-bõl hiányzó lapokat.
Magát pedig,
kedves Bagolykám, számtalanszor csókolom
<s maradok>
Kálmán
Nagyon szeretném
már látni. S megtehetné azt az örömet, hogy <feljönne> lejönne valamelyik
nap. Úgyis, ki tudja, látom-e többet, vagy sem?
Ha ilyen rosszul
leszek még sokáig <a hét végén megyek fürdõre>, átmegyek e hónap 15-én
Margitszigetre lakni. Ott jobb a levegõ.
Ezt a levelet a
redakcióban írom, de képtelen vagyok dolgozni még ma is.
<Fekszem a
díványon, éppúgy, mint Mohorán, csakhogy nem csókolózom senkivel...>
Szervusz Mimike!
[Címzés: ]
Mauks Ilona
õnagyságának
Mohora
Balassa Gyarmat
[Mikszáthné írása
a borítékon:] Életrajzhoz
|