|
[Budapest, 1882. július 23.]
Kedves
Ilonácskám!
Én
természetesen még mindig beteg vagyok, hát errõl már nem is beszélek.
Itt iszonyú
melegség van, de olyan, a megbolondulásig. Abszolute nem tudok dolgozni.
Ugyan írja
meg, kérem, nem hagytam én ott maguknál egy sárga mellényt? Mert az egész olyan
egyszínû ruha megvan, csak a lajbi hiányzik, pedig arra emlékszem, hogy Mohorán
volt rajtam egyszer.
Az írók és
mûvészek ma mulatnak Szegeden. Az az érdekes, hogy az útvonalban vidéki lapok
hozzám üdvözlõ cikkeket írnak mindenütt. Az a gyanú van itt elterjedve, hogy
mivel neves írók nem igen mentek le, az egy öreg Pulszkyt kivéve, valakit
kiadtak juxból úgy, mintha én volnék az.
Egyszóval
míg én itthon vágom és ölöm õket, azalatt elvben velük utazom városról-városra,
s még azt is olvasom minden nap, hol és kinél vagyok elszállásolva, például az
éjjel a »Délmagyarországi Lapok« szerint a temesvári püspöknél aludtam.
Szegedre
csak a maga kedvéért nem mentem - mert ott határozottan aprehenzió lesz ebbõl.
Sürgönyöztem, hogy súlyos beteg vagyok. Ebbõl pedig most az a bajom származik,
hogy Zs[ótér]-ék lejönnek holnap-holnapután meglátogatni.
Igaz
tisztelõje
K.
Mikor
látom, Medvécském? Mert már el is felejtettem, hogy néz ki? Abban pedig nagy
veszedelem van, ha nem emlékszem, hogy milyen.
Kelt
Budapest júl. 23.-án 1882.
|