|
[Szeged, 1882. szeptember 21.]
Kedves Barátom!
Amikor elolvastam
azt a tárcát, amit Mészárosról és rólam írt, gondolkoztam, hogy megköszönjem-e,
nehezteljek-e, érte? Mert tudja, maga olyan, mint a macska; még ha szeret is,
karmol. De végre mégis az a meggyõzõdés érlelõdött bennem, hogy amit írt,
jóakarattal írta, s így köszönetet mondok érte.
Ma van a választás napja. Midõn e sorokat írom, már
megindult a szavazás. »Pártunk gyõzelme biztos«! azaz lesz talán 50-60
szavazatunk, az ellenpárt 3-400 szavazatával szemben. De azért a gyõzelem
biztos, tudja már melyik, az a bizonyos erkölcsi gyõzelem, a kisebbségben lévõ
pártok vigasztalása. Ez is olyan vigasz, mint a lélek halhatatlanságával való
biztatás; tapasz az emberi hiúságon ejtett sebekre.
A lapok nagyon is sokat foglalkoztak, jobb tárgy híján,
ezzel a szegedi választással. Pedig nem érdemes rá, mert ennél közönyösebb,
hivatalos szagúbb választás még az elsõ budai kerületben sem esik meg. Hiába
fogta Ön Tisza Lajos pártját. Biz õ megcsináltatta ezt a kerületet magának,
éspedig 900 voks közt 500 hivatalnok vokssal. Aztán most személyesen
ráparancsolt a zsidókra és a dissidens párt vezetõire, hogy muszáj Mészárosra szavazni. »Toj est
faktum« mondaná az ön cseh fordítója.
De elég az undok
politikáról! Legújabb rajzát nagy gyönyörrel olvastam, és szívbõl üdvözlöm.
Nemcsak azért, mert szép, hanem mert nagy
haladást látok benne és valódi európai nívót. Küldje meg nekem, hogy
közölhesse a Sz. N., ha nincs kifogása a közlés ellen. Különben talán a jövõ
héten találkozunk Pesten; sok mindent szeretnék Önnel megbeszélni. Már vágyódom
igazán a társasága után, melyet annyira megszoktam volt, s még mindig nehezen
nélkülözöm.
Önt várják
Szegedre 29-én, mint hallom. Tehát akárhogy lesz - a viszontlátásra, itt, vagy
fent.
Baráti
kézszorítással híve
Enyedi Lukács
Szeged 21/9 882.
|