|
[Szklabonya, 1870. január 29.]
Kedves Sanyi
pajtás!
Itt küldöm a
»Szellemi konfortáblit«! Szörnyû rossz viccek! Mintha csak te csináltad volna
Sanyi pajtás... Az »Egy vicespányt« küldd haza, ha azt akarod, hogy más könyvet
hozassak, persze a »TE« számodra, mert »ÉN« megfogadtam, hogy a Corpus Jurison
kívül semmiféle könyvet sem olvasok többé.
Üssön bele a guta
abba a sok nyomtatott betûbe; nem szalonnát evõ magyar embernek való az.
A »Corpus Jurist«
is csak azért fogom olvasni, hogy azt az átkozott jobboldalt »lepélpázhassam«
belõle, ... te helyetted is.
Most pedig
beszéljünk okosabb dolgokról, tudniillik arról, amit mán csütörtökön is elõ
akartam rántanyi a szûröm ujjából.
...Te Sanyi!!!
Nem adnám egy mázsa Döbrecenyi Sunkáért, ha az a Bende Gyula felsûlne azzal a
Milkával... (csókolom a .......)
Nekem már van egy
»zsíros« gondolatom, amely
tökéletesen plûre ejti. Fáin gondolat! Aztán meg ki is vihetõ.
Te is gondolj
holnapig valami okosat (szokásod ellen), akkor oszt tartunk ketten diétát,
kitûzzük ezt a tárgyat napirendre, s megvetjük-meghányjuk derekasan.... már
tudniillik, ha mellém állasz.
Addig bele sem
fussolok azzal, hogy a levelemben kifecsegjem, mert scripta manent... (Ejnye!
kár hogy nincs itt a plébános úr a hátam mögött, hadd javítana ki, ha rosszul
mondtam).
Egyébiránt annyit
mondhatok, hogy a terv nemes és nyílt; rangunkhoz illõ: aztán nem is jár nagy
nehézséggel a kivitele. Egyszóval finom höhere politika.......
(Tyhû! de jó,
hogy nem hallja ezt a mondatomat a nyényei pap, mert tartana mindjárt egy
»tizenkilenc rõfös« dikciót, Ausztráliából, Kínából, Amerikából és
Felsõ-Pribelyrõl hozott »gründlisch« hasonlatokval.)
Most pedig megint
másról beszéljünk:
Azt mondja valami
marha német tudós (fene egye meg), hogy sem a természetben, sem semmiben nincs
»ugrás«.
Coki német!!
Azért Patay Están és Csiky Sanyi a mi nevünk, hogy nem parancsol NEKÜNK a
német.
Éppen azért is
ugrunk.
Mégpedig a
Milka-ügyrõl egyenesen Arendorfferre ugrom át.
»..... Les extrèmes se
touchent« (a szélsõségek metszik egymást. )
Látod Sanyi! tud
ám Estók cimborád franciául is, mióta brudersaftot ivott a Kutya-Bagosi
csárdában Napóleon hercegvel. (Hasonlítunk egymáshoz; mind a kettõnknek veres az orra; neki még a neve
is „veres herceg”.)
Hát mondom
Arendorfferre ugrom át; mégpedig azért, hogy megmutassam NEKED, miszerint van
még NÁLUNKNÁL okosabb ember is a világon. Az igaz, hogy ritkaság, de hát van
mégis.
Íme ide
másolom le neked Arendorffer mai napon kelt, s az eredetben is felmutatható
legmagasabb kéziratát:
»Orvossághi
Bizonitván
Palovics
Számuel Pezerini és Szklabona határ köztt fexik Karát, bele eset kocsival és
befúlta; de erõszakgos sebeg nomai nem vannak rajta, chát eltemetchetõ. Kelt
Szklabonán Jan: 29. 1870. Arendorffer György körileti orvos.«
Most pedig,
miután elõbb egyet iszom az egészségedre, azzal fejezem be soraimat, hogy
Huncut a
német!
szeretõ
barátod
Están
Döbrecen
város országgyûlési szája és a (haza sebeit szívén) hordó csapja.
[Címzés:]
Ezen levelem adassék az én kedves Sanyi cimborámnak atyafiságos szeretötvel
Lajthán innen
Ebecken
|