|
[Budapest, 1883. január 5.]
Kedves kis
medvém!
A mai levelemben,
amit küldtem, tévesen van a dolog megírva. Vácon megsejtették, hogy ott vagyok,
és kezdõdött mindjárt az országos muri. Boros Samu, Freisinger közjegyzõ és V.
s többen addig-addig kértek, hogy maradjak ott, míg egyszer csak elkéstem a 9
órai vonattól. Mire megjöttem, már pezsgõkkel volt az asztal megrakva, s a
banda már oda volt rendelve. Hogy zsurnalisztikai kifejezéssel éljek, »felköszöntõkben nem volt hiány«. Éji
zenét is adtak.
Másnap, pénteken,
azaz ma délben jöttem csak be Pestre - ami különben csak annyiban baj, mert a
bunda árenda megnõtt egy forinttal.
Már délután
tárcát is írtam - most éjjel pedig meg kell a válaszokat írni a kapott
gratulációkra, már ti. amelyikre válaszolok.
A szegediek igen
kedvesek és lelkesek, az azt [= aztán, oszt’!] a város! Az alpolgármester,
Krikay, és a fõjegyzõ üdvözleteit küldöm.
Különösen a jó
Krikay Guszti levele! Olvassa el, pici. Könnyekig megindító, hogy miképpen
gondolkoznak a derék emberek. Mikor írja: »nekünk elég a betevõ falat is, de
neked több kell, neked kívánjuk a többit«, »fõképpen téged környezzen
boldogság«.
Hát mondja,
mókusom, nem szép dolog-e írónak lenni, s lehet-e, ami tisztább örömet okoz,
mint a hódolatnak az a neme, melyet nem a hatalom csikar ki, hanem az
egyszerûség, az valami megindító. Sürgönyileg tudattak, hogy az egészségemre
szónoklatot mondtak a népkörben és a
kaszinói Szilveszter estélyen.
Csókolom
számtalanszor
Kálmán
|