|
[Budapest, 1883. január 5.]
Kedves
Medvécském!
Ma egész nap
öltözködöm és vetkõzöm. Reggel felöltöztem talpig feketébe, hogy a Petõfi
Társaság közgyûlésére megyek, - de bizony nem jutottam oda, több dolog
visszatartott.
Akkor azt’
megint levetkõztem, s felöltöztem a bankettre, félig szürkébe - ahogy a
banketten illik.
Innen 4
órakor rohantam haza, levetkõzni és hirtelen felöltözni Horváth Gyulához
menendõ uzsonnára, ahol csupa erdélyi bárónõk közt maradtam - egyik csúnyább a
másiknál (Bánffy Györgynét kivéve) -, egész éjfélig.
Éjfélkor
bejöttem újra felöltözni, mert bálra megyek a Hungáriába egy szegedi famíliám
kedvéért.
Egy kis
idõt nyerve írom ezen sorokat.
A
házasságról semmit sem tudnak - de ma már mindenütt beszéltem, hogy kibékültem magával,
s hogy legközelebb összekerülünk. Mindenki úgy örül neki, mintha tudja ördög
micsoda nagy szerencsétlenség lenne, pedighát én egészen boldognak érzem magam,
s nem adnám száz forintért, ha most, mikor a bálból haza fogok menni, otthon
találnám a nagyfejû Mimit.
Isten áldja
meg, kedves Mimim, a viszontlátásig
Kálmán
|