|
[Budapest, 1883. december vége]
[Fejléc:] A
»Pesti Hírlap« szerkesztõsége
Budapest V. Nádor
u. 7. sz.
Kedves Mariska!
Tehát Tátika és
Somló!
Tekintetbe véve
azt a féltékenységet, amely rajtam ki szokott törni, valahányszor magának új
kedvencei támadnak, láthatja, milyen kínos
feladatot mért rám. Ez a tõr halálos... hogy még én emeljem azokat, akiknek
az a bûne énelõttem, hogy magának a kedvencei!
De mindegy - én
hiszek a fátumban! s ha az ezt mérte rám, hát isten neki, elõveszem a
keresztényi jámborságomat, s segíteni fogom az ellenségeimet. Ilyen visszás
helyzetbe hozott!
Nem szép magától,
hogy a múltkor megbetegedett - amivel aztán alaposan elrontotta az összes
mulatságomat.
Még kevésbé szép,
hogy már olyan régóta nem írt. Látom már én, hogy le kell magáról mondanom.
Levele betegen
talált. Ha beteg nem lettem volna, most Szegeden tölteném a karácsonyt, és
legalább bosszanthatnám a két udvarlójával - így azonban csak magam
bosszankodom miattuk.
Hanem azért a
barna (Somlóy[!]) már a holnapi számban ki lesz emelve, kiadtam már a
jelszót... a szõkével több baj van, mert ha ezt megdicsérem - azáltal meg kell
hazudtolni a színireferensünk eddigi véleményét. Maga kedvéért azonban képesek
vagyunk mindenre. Boldog újévet kívánok az egész famíliának, Lukácséknak is -
de magának valami különösen nagyon boldogat...
hû tisztelõje
Mikszáth Kálmán
|