154.

VERES PÁLNÉ BENICZKY HERMIN - MK-NAK

[Budapest, 1884 őszén]

Tisztelt Barátom!

Igen köszönöm a küldött könyvecskéket, »Barère Bertrandot« elolvastam - bámultam Macaulay logikáját, ragyogó stílben nyilatkozó ékes nyelvezetét; épültem igazságérzetén, s az õ szemüvegén keresztül nézve megvetéssel fordultam el Barère szolgai, hazug jellemtelen­ségétõl.

Hazánkban is találkozunk Barère-féle jellemekkel, ha mindjárt nem is olyan drasztikus kiadásban, hja! a nagy francia forradalom rendkívüli eljárást és cselekedeteket idézett elõ az emberekben! Merész volt az akkori forradalmároknál magában az a törekvés, hogy az auktori­tás iránti érzületét, amely a megszokásánál fogva oly mélyen gyökeredzett a társa­dalom­ban, kortársaiknál még az emlékezetbõl és gondolatláncolatból is kiirtsák. Mindent leromboltak, mi erre emlékeztethetett, meggyilkoltatták az arisztokratákat, papokat, ezeknek rokonait, ügy­védeket, hivatalnokokat, eltöröltek végképp minden címet, az arisztokratákat megkülönböztetõ öltözéket, egészen új életet kezdvén. Eltörölték a karácsonyt, s más ünnepeket, a hónapoknak és napoknak más elnevezést adtak, más évszámokat fogadtak el.

A rombolásban vakmerõk, sokban nagyszerûek voltak, ha ilyenek lettek volna az üdvös és igazságos emberbaráti intézmények létrehozásában is, talán maradandó lett volna alkotásuk, míg így a régi intézmények, bár merevségükbõl veszítve, nagyrészt ismét életre ébredtek. Bár M[acaulay] oly tárgyilagos maradt, mégsem tudok menekülni azon impressziótól, hogy oly különös kedvteléssel azért tárja fel B[arère] aljasságát, mert az javaslatba hozta az angol foglyoknak meggyilkoltatását, s M[acaulay] hazája ellen egy könyvet írt, telve gyûlölettel?

Adam asszony mûvére vonatkozó, Hartyánban mondott szavai nem hangzottak el a pusztában, nem bírtam menekülni hatásuk alól. Az »Ember tragédiája« [!] tárgyában írtam akkoriban Adam asszonynak; lehet, hogy legkisebb hatása sem lesz. Valóban alig is lehet, hiszen már nehány nappal levelem írása után meglepetésemre megjelent a francia kiadás, de lelkem megkönnyebbült e kötelesség lerovása által. Mellékelem neki írt soraimat magyarra fordítva.

Nagy sajnálattal olvastam leányomnak írt soraiból, hogy gyengélkedõ volt, ez mindig lehangoló az illetõre; de amíg fiatal embernél mulandó dolog, a lélek és test csakhamar visszanyeri ruganyosságát, s az üdülés közben kétszeresen felvillanyozva érzi magát, addig az öregség állandó kórállapot, melynek ólomsúlyú bilincseit kénytelen hordozni a test és a lélek egyaránt. Ez ellen más orvosság nincsen, mint a türelmes megadás és azon vigasztaló mennyei ajándék, mely amaz édes és biztos reménnyel kecsegtet, hogy a lélek nemsokára lerázza bilincseit, könnyû szárnyakon fog lebegni a nagyobb tökéletesedés felé.

Köszönet gyönyörû cikkéért: az »Asszonymozgalmak«ért, mindnyájunk részérõl fogadja a legszívesb üdvözleteket.

Õszinte tisztelettel

Veres Pálné Beniczky Hermin