|
[Budapest, 1886. március közepén]
Kedves Barátom!
Sok élvezetet
köszönhetek eleven fantáziádnak, s nem gondoltam soha, hogy még rám nézve a
kellemetlenség kútforrása is lehessen.
Én neked csevegés
közben elmondok egy kis történetet.
Egy pandúrnak
négy vagy öt jámbor tót delikvenst kell a megyeházba kísérni. Õsi szokás
szerint a rabok útközben megvendégelik a pandúrt minden útba esõ korcsmában. A
pandúr a sok ivás következtében képtelenné válik nagy missziója teljesítésére.
A delikvensek önfeláldozó támogatásával beér a megyeházba, s ott a várnagy
színe elé járulva, azt mondja neki a delikvensek egyike, aki a pandúr puskáját
vitte: »Tekintetes uram, behoztuk ezt a pandúrt.«
Öt perccel késõbb
a pandúr kurtavasra van verve, s a lelkiismeretes várnagy komoly arccal jelenti
nekem, mint alispánnak az esetet; én pedig ez óriási komikum hatása alatt
kacagva dõlök a legközelebb esõ karszékbe.
Ezt a kis
történetet neked is kacagva beszéltem
el. De a te fantáziád ezzel nem érte be. Engem az eseten »mélyen
elszomorodottnak« állítasz a közönség elé, amit reputációmra nézve sokkal
veszélyesebbnek tartok, mintha azt írnád, hogy a képviselõházban rossz beszédet
mondtam. Mert ha ily komikus eseten nem kacagtam, hanem mélyen elszomorodtam
volna, ez nálam a bárgyúság meglehetõsen magas fokát jelentené.
De ami a
legrosszabb, felbõszítetted ellenem Szederkényi Nándor barátomat is, aki
elõadásod után indulva, meg van gyõzõdve, hogy ez a kis víg történet a vármegye
ellen van irányozva. Kérlek, mond meg neki, hogy ez eszem ágában sem volt, és
békítsd ki velem valahogy.
Elmondtam úgy,
mint elmondtam egyéb komikus eseteket, tendencia nélkül, s õ mindég elõnyösebb
helyzetben van, mint én, mert az õ története a két részeg csendõrrel nagyon
sokkal komolyabb jelenség, s csak azt mutatja, hogy a legjobb intézmények is
miképp romlanak meg kezünk alatt.
De vonjuk ki
mindezekbõl a tanulságot: Ha valamit elbeszélünk, egy emberre hivatkozva, akit
egy kicsit respektálunk, ebben az esetben a költõnek is kötelessége nem engedni
tért a fantáziának. Õszinte híved
Grünwald Béla
|