|
[Budapest, 1888. október 24.]
[Fejléc:] A
»Pesti Hírlap« szerkesztõsége
Kedves Barátom!
Nem értem reggeli
neheztelésedet. Elõttem megfoghatatlan. A cikk, annak bátor, nemes hangja olyan
szenzációt csinált, aminõt még cikk évtizedek óta nem. Sokért nem adná száz más
ember, ha õ írta volna, s te nem vállalod. Ám jó. Ez a te dolgod. De hogy én a
cikk névtelensége felõl föllebbentettem volna a fátyolt, ama jegyzettel, az
egészen nevetséges állítás. Nem találhatom föllépésedet igazoltnak, hacsak nem
rovom fel annak a természetes idegességnek, amelyet a Csernoch nyilatkozata
idézhetett föl benned.
Örökös bajotok
nektek, <többi...> habaréki nagy embereknek, hogy bizonyos merész
dolgoktól visszariadtok, amik pedig egy rántással vinnének a magasba. No de
ahhoz nekem semmi közöm.
Sokat
gondolkoztam rajta, miként reparáljam meg az inkognitó vélt megsértését; csak egy mód van, s ezt a mai szerkesztõi
üzenetekben találod. Nem tudom, megelégszel-e vele? De egyebet alig tehetünk.
Én különben szívesen vállalnám magamra az egészet. De emiatt csak át nem
mehetek a mérsékelt ellenzékre.
Ne nyugtalankodj,
kedves Béla. Egy olyan cikk az, amiért nincs okod pirulni. És nincs okod
aggódni a következmények felett. Ha gyanítják is, hogy te írtad, az emberek
merik-e állítani?... S ha nem volna is ott a mérsékelt képviselõ jelzõ, nem-e
sejthetnék akkor is, hisz egész egyéniséged kicsillog a sorokból?
Én istenem,
hiszen ma már minden zsidó gyerek, ha névtelen cikket ír, azt írja jegyzet
gyanánt alája, hogy »közéletünk vagy pártunk egy kitûnõségétõl« - mért nem
jössz hát mindég dühbe ilyenkor?
Egy szó mint száz - harag helyett választ várunk estére, a Csernoch páter
nyilatkozatára
tisztelõ igaz
híved
Mikszáth Kálmán
|