|
[Budapest, 1889. március 29.]
Méltóságos uram!
kedves bátyám!
Személyesen
keresnélek fel rögtön, hegy irántam tanúsított jóindulatodat, melyet több ízben
is tapasztaltam, s melyet soha semmi sem zavart meg, személyesen megköszönjem,
olyan melegen, amint érzem - de éppen a beszélõ szerveim vannak megromolva, a
torkom fáj.
A dologra térve,
nagy örömet okoz, hogy ti, a jók java, érdemesnek találtok magatok közé. Nem
kerestem soha ezt a dolgot, s éppen azért esik jól, hogy megindulni készül, s
éppen Te általad!
Képmutató volnék,
ha azt mondanám, hogy nem örülnék a megválasztásnak, de õszinte vagyok, midõn
azt mondom, hogy a ti jelöléstek is már olyan erkölcsi elösmerés nekem, aminõt
talán meg sem érdemlek.
Jobb könyveim a Tót Atyafiak (elbeszélések), A jó palócok (rajzok), Nemzetes uraimék (regény), Tekintetes vármegye (elbeszélések), Urak és parasztok, T. Ház, Fészek regényei,
Lohinai fú, Az apró gentri és a nép, Club és folyosó stb.
Meg lehet talán
említeni, ha nem használ, legalább nem árt, hogy némelyek németül, angolul, sõt
dán nyelven is megjelentek, így pl.
Die guten
Hochländer I. kötet Lipcse
Zwischen einst
und jetzt. I. köt.
Novelletter Fra Ungarn I. k. Kopenhága stb.
Még egyszer köszönöm, kedves bátyám, nagy szívességedet,
hozzám való jóságodat. Addig is, míg legközelebb személyesen tehetném
tiszteletemet, tartsd meg nagybecsû jóindulatodban
mélyen tisztelõ hívedet és szolgádat
Mikszáth Kálmánt
Budapest,
márc. 29. 1889.
|