|
[Budapest, 1890. január végén]
Tisztelt Barátom!
Megvallom, nem
volt szándékom véleményt mondani azon tervrõl, mely az írók bevitelét célozza a
fõúri szalonokba, de te ismételt felszólításoddal mintegy kényszerítesz a
feleletre szerkesztõi hatalmaddal.
Jól van, nem
bánom; de elõbb én kérdezek egyet, nem minden malícia nélkül, mert most
sárgaságban õrzöm a szobát, tele vagyok epével.
Ösmérem az ügyet,
a mozgalmat, még a praehistorikus részét is, csak egyet nem bírtam jól
megérteni, azt mondd meg kérlek, hogy e fõúri szalonokban való megjelenés
miképp van kontemplálva ránk, skriblerekre nézve; úgy-e mint jutalmazás és kegy, vagy mint büntetés?
Ettõl függ az én
szentenciám.
Mert jutalomnak
nem sokat ér, de büntetésnek, elösmerem, igen ügyesen van kieszelve - noha
túlságosan szigorú: én a magam részérõl legalább szívesebben állok ki két napi
várfogságot vasra verve, mintsem egy fél délutánon át érezzem magam
megtiszteltetve ez idegen világban.
Köszönet azoknak
a nemes úrasszonyoknak, kik kétségtelenül jóakarattal igyekeznének minket
magukhoz közelebb emelni - de mi arra egy kicsit nehezek vagyunk. Szerencse,
hogy az egész dolog nem sikerülhet, ezer és egy okból. Ám ha sikerülne, hátrány
háramolnék ebbõl az irodalomra. Mert e szalonokban elõre látható, az
úgynevezett ficsúr-írók vinnék a kiválóbb szerepet, azok, akik ügyesebben
mozognak a parketten, akiken jobban áll a frakk, a nevök jobban veszi ki magát
a szalonban, mint a könyvek címlapján, dilettánsok, léha causeurök, aminõkkel
tele van az irodalmi mezõ mindig; bolygói ezek az igazi íróknak, jönnek-mennek,
lábujjhegyen, elmaradoznak észre nem véve, elõkerülnek vissza nem várva.
Ezeknek lenne
melegágya a fõúri szalon.
S a fiatal írói
talentumnak, aki ide jön pályát törni, aki sok küzdelem után tüskétõl
vérzetten, közönytõl dermedten kiveri magát a homályból, s eddig csak a
vaskalaposok táborát (az Akadémia és a Kisfaludy-társaság nagy moguljait)
találta szemben, amint a közönség szeme elõl igyekeznek õt eltakarni, most még
egy újabb falanx állná útját a Hírnév kapui elõtt; a fõúri szalonok
celebritása.
...Nem, nem fiúk!
Ne okoskodjatok.
Maradjunk mi csak a »Kis Pipa« törzsvendégeinek.
Mikszáth Kálmán
|