|
[Budapest, 1893. január 12.]
Kedves Bátyám!
Becses levelét,
mely a legkedvesebb visszaemlékezésekbe ringat bele, megkaptam, de betegen
õrzöm a szobát májbajomban, már hetek óta. Vártam a javulást (mert ezen szokott
bajom néha gyorsan, néha hosszú hetek múlva múlik el), hogy jó választ adhassak
kedves bátyámnak - s ezért késtem.
Ennyit arra
nézve, hogy a tiszteletlenség vádja ne érhessen. -
Ami az ügy
érdemét illeti, úgy látszik januárban már le nem mehetek, de annyira óhajtom a
lemenetelt, illetõleg felmenetelt, hogy arról lemondani nem akarok. Nekem
magamnak lesz az örömnapom, mikor bátyámat és Baksayt megláthatom még egyszer
színrõl-színre. A várost, amellyel örök kontaktusban vagyok fantáziámban,
emlékeimben, de soha azóta nem láttam.
A hangversenyt
rendezõ bizottságot nem merem arra kérni, hogy miattam halassza el február
közepére a hangversenyt, amikor már mehetek, itt úgy rendezvén minden dolgomat
- de ha mégis azt tenné; vagy ami még a legjobb, megtartván a most tervezett
hangversenyt, ha Februarius közepétõl Mártius közepéig is rendezne valamit,
aminek keretébe az én felolvasásom beillenék, akkor egész határozottsággal állok kedves bátyám uraimék rendelkezésére
- azzal az örömmel és készséggel sietve Batyiba, mintha hazamennék két öreg
szülémet megnézni.
Kérem a rendezõ
bizottság határozatát velem tudatni, valamint a terminust is annak idején.
Maradtam õszinte
tisztelettel és igaz szeretettel Kedves bátyámnak
Budapest,
12. Jan. 893.
hû és hálás
tanítványa
Mikszáth
Kálmán
[Címzés:]
Tekintetes
Fábry János
tanár úrnak tisztelettel
Rimaszombat
|