|
[Gleichenberg, 1893. augusztus 21.]
Kedves Lukács!
Köszönöm szíves
sorait; már írtam volna, de nem tudtam, hol találhatja levelem.
És most már
teljesen egészséges vagyok, s a família is összeszedte magát. Roppant vonzó a
szíves meghívása Szegedre, de itt oly vérlázító meleg van, hogy nincs meg
bennem az erkölcsi bátorság Magyarországba menni, kivált a még melegebb
Alföldre. De különben is szeptember elején már látjuk egymást a régi
kerékvágásban. Ez idénrõl tehát átteszem az invitációt egy jobb esztendõre. Ilonkát
hat ökörrel se lehetne még most Pestre csalogatni.
Pedig itt
voltaképpen igen unalmas. Nincs kompánia. Vasmegyébõl egy napon meglátogattak
Radóék. Ez volt az egész. Írok, olvasok, s házasítom az ifjabbik Grubiczit.
Minden mulatságom ebbõl áll. Már szinte örömmel gondolok a mi téli
disputáinkra.
Innen e hét végén
átmegyek nehány napra <a> Siófokra: szeretném, ha a porontyok egypárszor
megfürödhetnének még a Balatonban.
Nevezetes emberek
közül csak az egy Bittó István van
itt, de már öreg testben és észben, nem ér egy hajítófát.
Kérem átadatni
tiszteletemet, hódolatomat illetékes helyeken, a kis menyecskénél, Szívósnénál,
Olaynénál és a legfelsõbb helyen, a méltóságos asszonynál - azután pedig
siessen hamar vissza Pestre hogy minél elõbb láthassam. Hazaértemkor (ami úgy
szeptember 6-ika táján lesz) azonnal fölkeresi
Gleichenberg,
aug. 21. 893.
Õszinte igaz
barátja és híve
Mikszáth Kálmán
|