|
[Budapest, 1895 körül]
[Elküldetlen
fogalmazás]
Kedves barátom!
Azt veri itt a
hír, hogy Singer Mátyás barátunk nyugalomba vonul (csak õ, de nem egyszersmind
a nyelve). Bár tudom, hogy Szegeden nagy ritkaság a beteg ember, de mégis azt
hiszem, hogy egy nagyobb fajta, európai látkörû doktorra Szegeden szükség
volna. Engedve tehát az itteni áramlatoknak, melegen ajánlom kegyességedbe Szõllõsy Móric dr-t, aki Farkas
Lászlónál, Kéthlynél, Korányinál volt asszisztens. Ha tehát igaz az öreg Mátyás
pihenési szándéka - fõispáni hatalmadat használd ez egyszer a vicinális
doktorok emelkedési vágyának mellõzésével a betegek érdekében.
Minthogy a
betegségek nemzetköziek, és nincsenek speciális szegedi betegségek, ez az az
egyetlen állás, amelyrõl a helyi strébereket akceptábilis indokolással is el
lehet hessegetni.
Egyébiránt már
régen nem láttalak. Pedig kíváncsi vagyok. Mert mint fõispánnak okvetlenül meg
kellett változnod a jog, törvény és igazság érájában.
Keresztfiad jól
fejlõdik, és kezeidet csókoltatja, én pedig maradok
õszintén
ragaszkodó híved.
Mikszáth Kálmán
|