|
[Szklabonya, 1870. február 16. és 23.
között]
Kedves Sanyi
pajtás!
Kaptam a »Szent
Földrõl« írt leveledet: nem is levél volt az, hanem recept, mely tökéletesen
kigyógyított a kétségbeesésbõl, mert éppen aznap hallottam Ebecken, hogy már
zicher a házasság »M« [ilka] és »Gy« [ula] közt.
Azt fölösleges
mondanom, hogy nyomban írtam Gusztinak egy recepisses levelet, mely azonban
késõn jutott Gyarmatra, mert az a marha [...] postás sohasem szól be, mikor
Gyarmatra megy. (A nyüstyit! annak a huncut Gorovénak, majd meginterpellálom
érte...)
Gusztitól még
semmi választ sem kaptam elsõ levelemre, amit különben jó jelnek veszek: hátha
maga jön.
Most azt
megírtam, hogyha körülményei végképp nem engedik meg az idejövetelt, legalább
levél útján tegyen rögtön határozott lépést.
Hanem barátom
Sanyi, valamire mégis nem gondoltunk; ti. arra, hogy az az átkozott Guszti sem
nem »báró«, sem nem »nemes ember«, sem nem »lutheránus«, tehát nincs rangja.
Mert ha Windisgrätz,
jobboldali urambátyánk azt tartotta, hogy csak
a bárón kezdõdik az ember, az öreg Kubányi szerint bizonyosan a
lutheránuson »végzõdik« az. (Ami
azontúl jön, az már nem számíttatik embernek.)
Eh bien! Ha
másképp nem lehet, a Guszti ki fog térni. Vagy a gyermekeket átengedi cakumpak
az egyedül üdvezítõ tót anyaszentegyháznak, azaz »unsere leutnak«. Egyébiránt
bízzuk a csomó kioldását a sorsra.
Annyi azonban
áll, hogy M[ilka] nem lesz a B[ende] Gyuláé; már ezt csak nem engedhetjük meg.
És vajon történhetik-e
az meg »másképp«, amire mi azt határozzuk, hogy »így kell lenni«?...
Nem.
És bizonyára
mondom neked, hogyha azt határoznók ma, miszerint megbuktatjuk a török
birodalmat, holnap már Abdul Aziz szultán csibukja rosszabbul szelelne, mint
szokott...
Nagy emberek
vagyunk mi, Sanyi, csak az idõ, a tizenkilencedik század kicsi hozzánk......
Most pedig,
miután élõszóval elmondom, miként mulattam múlt csütörtökön a tisztelendõ
úrnál, pénteken Ebecken Mikolayéknál, vasárnap pedig Kürtösön (a két utóbbi
helyen tökéletesen plûre estem), bezárom levelemet, azon kéréssel, hogy minél
elõbb értesíts kalandos körutadról, s azon szent ígérettel, hogy
találkozásunkkor iszunk egyet, a nyüstit!
Huncut a német!
Barátod
Están
|