|
[Budapest, 1897. március 6.]
Kedves Móric
bácsi!
A budapesti
újságírók egyesülete azon hiszemben, hogy kegyes léssz bennünket hangversenyünkön,
mely már megvolt, személyes jelenléteddel megtisztelni, csekély hálája-képpen
egy ezüst serleget akart ott átnyújtani.
A körülmények
azonban, sajnos, ettõl megfosztottak bennünket, s most az a terv van az
újságírók közt, hogy ezt a serleget »Jókai serlegnek« nevezik el, s minden
március 15-én isznak belõle (ad kaptam Nemzeti Kaszinó) »Jókai és Jókaival
kapcsolatosan a sajtószabadság emlékére«. Az elsõ ilyen ivás már most, nehány
nap múlva lenne, de a beszédet hozzá én tartom.
Minthogy azonban
a serleget Neked csináltattuk, a serleg a Tied, ez a terv csak úgy valósítható
s úgy ér valamit, ha a serleget Te adod nekünk - mint a Te adományod lesz az
értékes és megszentelt az utókor elõtt. Azért kérlek, kedves Móric bácsi,
méltóztass nekem, ha helyesled a tervet, úgymint az egyesület elnökének tudtára
adni határozatodat, ha pedig nem helyesled, méltóztass bizalommal megírni
nekem, mint privát levelet, igénytelen tarokkpartnerednek.
Azon esetben, ha
helyesled a tervet, méltóztass küldeni postafordultával egy körülbelül négy-öt
szóból álló feliratot is, amit a kehelyre vésessünk a »Jókai serleg« szavak
alá. Budapest, márc. 6. 897.
mélyen tisztelõ
szolgád
Mikszáth Kálmán
|