|
[- 1898. dec. -]
[Fejléc:]
Országos Hírlap
Szerk. és
kiadóhivatal VIII. József körút 65. sz.
[Idegen írással:
] Tisza István házelnökségének terve!
Kedves barátom!
Szeretném, hogy e
soraimat elõbb kapjad, mintsem a miniszterelnökkel beszélsz. Tájékoztatni
óhajtlak, ha már más nem tette volna azóta, hogy a helyzet megváltozott azóta.
S amilyen nagyon lelkesedtem elnökségedért eleinte, most nagy
szerencsétlenségednek találnám. Tudom, hogy ez az argumentum téged meg nem
tántorít. De reménylem, megtántorít az, hogy elnökséged aligha lehetne az
országra hasznos. Tömérdek emberrel beszéltem, ellenzékiekkel és
pártunkbeliekkel. Az ellenzék fel van dühödve ennek a gondolatára is, hogy
elnök légy, a végletekre készül, de
ez nem volna baj, ha a párt tagjaiban nem
volna félreismerhetetlenül érezhetõ az erkölcsi bátorság megingása a helyzettel
szemben. Rémlátomások gyötrik a pártot, sötét elõérzetek, melyek
hatalmasabban uralkodnak fölötte, mint a logika, vagy mint a tények.
A párt egyik fele
nem akar a mostani idõben elnöknek,
maga Széll Kálmán azt mondta, hogy ez éket
verne a pártba. Vannak ellenségeid a pártban, akik éppen nem akarnak. Széll
Kálmánról szólva (magunk közt maradjon ez a megjegyzésem) gyanús elõttem, hogy
ezt az alkalmat fogja felhasználni a tõlünk való visszahúzódásra, melyre
megvolna a kedve, ha úgy lehetne, hogy meglegyen két kedvenc nyalánksága: a
fejedelmi kegy és a népszerûség. Meglásd, hogy te leszel az ürügy.
A Tisza-lex nem
úgy fogadtatott a közvéleményben, mint gondoltuk. Remegés fogta el az idegesebb
közvéleményt, az idegeset, tehát a felszínen levõt, s ennélfogva a döntõt az ex
lex-re. Okosságot hiába, mi nem önthetünk a népbe. Az ítélet ehelyütt ellenünk
kezd dõlni. Csak a Korona van már mellettünk. S a Koronától inkább csak
sejtelemszerûen, <néme..> az osztrák eseményektõl, illetve az osztrák
események végkifejlésétõl varrva hímet, pártunk félni kezd. Egyetlen
támogatónk, akitõl fázunk! Ez a helyzet.
S most jön
elõtérbe az elnökséged, ezen Tisza-lex után és az ellenzék törekvése, az
obstrukció célja igazi valóságában kezd
kidomborodni, leveti álarcát, vagy csak új jelszót vesz fel - ezen nem
vitatkozom - de az tény, hogy most már a Bánffy feje csak mellékes dolog, hanem
a Tisza hatalom végleges megtörése a riadó
harci kiáltás.
Ha
<másképp> kedvezne az idõ ez összemérkõzésnek, azt mondanám, ám vegyük
fel a harcot. - De biztos e percben a leveretés, olyan végtelen szervezetlenül
alakultak a viszonyok, mióta elmentél. Ez az elnökség lehetetlen. Tudom, meg
vagy gyõzõdve, hogy el sem juthatsz az elnöklés tényéig. Kérve kérlek, ne
fogadd el, ha teheted. Õrültség az! Szerencsétlennek érzem magam, ha csak egy
percig arra gondolok, hogy én is biztattalak rá. Atyád lelkileg össze van
törve. Az atya lelke magasabb valami minden értelemnél és minden kombinációnál.
Õ érzi, hogy ez rád veszélyt hozna.
De érezzük mi is,
a barátaid; a dzsentri-szoba embereinek is körülbelül mindnek az a véleménye,
ami az enyém, hogy ne fogadd el. Az országnak csak árt a dolog, sõt végzetes
lehet az országra, rád bizonyosan az lesz. Elnökségedet nem is óhajtja más,
csak Pulszky Guszti és néhány nagy optimista és néhány nagy harckedvelõ, de
ezeket ujjainkon meg lehet számlálni.
Tudom a kérdés
nehézségeit, számoltam egyéni karaktereddel is: tudom hogy te magad
ajánlkoztál. Bánffy tehát azt mondhatja: »Én az úr ígéretében bízva kezdtem meg
a harcot Szilágyi ellen. Most tessék helytállni.« Azt is tudom, hogy Bánffy
makacsul ragaszkodik a te elnökségedhez (bár nem értem, miért). Mindent tudok,
hiszem, hogy nehéz nemet mondani, de legalább arra kérlek, kérj Bánffytól
gondolkodási idõt, míg magadat tájékozhatod. Ne hallgass ránk, nem bánom,
megengedem, hogy te jobban ítéled meg a viszonyokat, mint mi, de legalább ítéld
meg elõbb - azután határozz.
Ha másképp
lehetetlen kitérned ígéreted <elõtt> elõl, míg Bánffy akarja, viszont lehetetlen azt most <elfogadnod>
be tartanod, mert nem bírod az egész párt bizalmát, követeld legalább azt, erre
támaszkodva, hogy egy más jelöltet is állítson fel melletted a párt (én Gajárit
vagy Perczelt tartanám legjobbnak) - mi meg fogunk téged buktatni, mert
Magyarország szegény arra, hogy téged, az egyedülit a következõ generációból,
odadobjon minden haszon nélkül... [...]
Bocsásd meg, hogy
a dolgaidba avatkozom, és hogy teljesen leplezetlenül szóltam, nem hagyva ki a
kellemetlen megfigyeléseimet sem. Nem érzelgés ez, vagy valami különös
affektáció, hogy valami mentõ szerepet eljátsszak, nincs énbennem semmi a
komédiásból - még olyan dologba se szeretek avatkozni, amibe kellene, nemhogy
abba avatkoznám, ami nem az én dolgom. De egy végzetes szituációban vagyunk, és
a te dolgod most a mindnyájunk dolga.
Dixi et salvavi
stb [animam meam]
Vasárnap este
igaz barátod
Mikszáth Kálmán
|