[Budapest, 1899. február 8.]
Igen tisztelt
Kollégám!
Minthogy az
»Orsz. Hírl.« beszüntetésébõl, mert minden haláleset sok zajjal és szemrehányással
jár, több támadásnak voltam kitéve, respektíve ma is egy interpellációban az
országgyûlésen, amelyre ugyan a miniszterelnök úr egy közbeszólással érdemben
megfelelt, de lehetek még kitéve ezentúl is.
Bár e támadások
igaztalanok, s a feszült pártállás kifolyásai, ami nem helyes, azokkal szemben
egyénileg mindig helytállok, de nem kívánhatván, hegy e személyi
kellemetlenségbõl az elnökletem alatt álló egyesületet valamely hátrány
látszata is érhesse, szíveskedjék egy legközelebbi választmányi gyûlésen az
elnöki tisztrõl való lemondásomat bejelenteni - mely annál is indokoltabb, mert
ez idõ szerint nem is vagyok aktív újságíró.
Jelentse ki kérem
egyszersmind õszinte köszönetemet a választmánynak és volt
tisztviselõ-társaimnak szíves támogatásukért, valamint õszinte szeretetemet az
egylet iránt, melynek holtomig tagja kívánok maradni.
Valamint fogadja
Ön is hálámat és tiszteletemet.
Budapest, február
8. 1899.
Kész híve
Mikszáth Kálmán
|