|
[Budapest, 1900. június 23.]
Kedves druszám és
komám!
Köszönöm szíves
megemlékezésedet rólam és kedves leveledet.
Nagy örömmel
fogadom el a meghívást. Csak azért nem írtam róla elõbb, mert te is el voltál
foglalva, és én meg nem voltam tisztában, hogy mikor mehetek ki Gödöllõre. De
most már megtaláltuk közösen Rudnayékkal az alkalmas napot, a jövõ pénteket, Péter-Pált. Ez azért is jó, mert abban
az illúzióban élhetünk, hogy két napot töltöttünk veletek.
A
professzor-dologban természetes, hogy igazad van. Az akkori professzorok ezt
használták: »Tekintetes Tudós T. T.« Észrevettem én azt mindjárt reggel, de
hamari munkánál kicsúszik az ilyen. Majd jó lesz a kötetben.
Itt még
eddig nincsenek nagy melegek, nagyon el lehet még tûrni az idõt. Mindamellett a
gödöllõi nap lesz zárónapja az én munkaesztendõmnek is. (Legalább jó íz marad
utána.) Szombaton aztán mi is megyünk a nyugati civilizáció felé, mert a
gyömrõi tuskulumot[!], amelyrõl a komámasszony õnagyságának szólottam (kinek
egyébiránt kézcsókomat légy szíves tolmácsolni), nem adta ide a csökönyös fejû
ezredes.
Addig is,
míg élõszóval kibeszélgetjük magunkat, maradtam
õszinte
tisztelõ híved és
szolgád
Mikszáth
Kálmán
Budapest,
jún. 23. 1900.
[Címzés:]
Nagyságos
Csiky
Kálmán egyetemi tanár úrnak stb.
Gödöllõ
[Borítékbélyegzõ
dátuma:] 900. jún. 24.
|