|
[Budapest, 1900. december 7.]
Kedves Barátom!
Itt küldöm könyvembõl az elsõ példányt, vagyis még az elsõ elõtti példányt,
mielõtt a könyv fölvette volna az igazi toalettjét, mellyel a világba megindul.
Ez a még fel nem öltözött könyv annak a bizalmas barátságnak a szimbóluma
akar lenni, melyet irántad érzek; - ami pedig a könyv tartalmát illeti, ez ama
levegõben termett, amit az a politika teremtett, melynek a zászlaja alatt
szolgálunk.
Az én világnézetem tõletek való, csak a stílus és a gondolkozási modor az
enyém. Nem írtam történelmet, mert nem az én feladatom. De mégis a kort
rajzoltam. A történetíró úgy adja elõ a maga föltevéseit, mintha igazságok
volnának, a szépirodalmi író úgy adja elõ az igazságokat, mintha hazugságok
lennének.
A dolog azonban egyre megy. Kiki a módja szerint szolgálja az országot,
vagy annak kultúráját.
Errõl különben, úgy látom, nincs elég papírom hosszabban fecsegni, inkább
csak arra kérlek, félre ne érts. - Nem egy könyvet akarok neked ajándékba
küldeni, mert akkor egy jó és tiszta példányt küldenék, de az együttérzés és
barátság meleg gondolatát akartam elõtted kifejezni azzal a magyar motívummal,
hogy az ember az elsõ cseresznyeszemet a fácskájáról, mikor még szinte éretlen,
elküldi a legkedvesebb emberének.
Budapest Dec. 7. 1900.
Mikszáth Kálmán
|