|
[Budapest, 1903. december 24.]
Kedves barátom!
Magamra veszem a
haragodat, mivel azt a kis cikket ellened én követtem el. Egyébiránt nem ez az
elsõ leveled, amit belõled kiharagítottam.
Hanem, hogy írni
még most sem tanultál meg, az bizonyos. Valamikor régen, amikor még egymás
mellett álló asztalon körmöltünk, sokszor megbámultam ebbeli defektusod miatt a
- szedõt. Téged kezdetben csak érdekes embernek tartottalak.
Pipával írtál,
mégpedig gipszpipával és írás közben olykor felkeltél a székbõl. Egyet vagy
kettõt fordultál pipástól a magad tengelye körül; akkor leültél és írtál
tovább. Évekig ment ez így. (Hol van már az az íróasztal és hol van az a pipa
is! )
Minket majd
kirázott a hideg, hogy ugyan mit lehet úgy írni, hogy az ember a maga tengelye
körül forog, és gyanúsan mosolyog hozzá? De ne adj isten, hogy el bírtuk volna
olvasni a kéziratból. Elõbb a szedõnek adtuk és csak azután olvashattuk el.
Így aztán
lassankint rájöttem, hogy tulajdonképpen becsaptál bennünket. Hiszen itt nem a
szedõt kell megbámulni, hanem téged!
De annyi ma is
megmaradt akkorról, hogy mindig mély tiszteletet érzek az iránt a szedõ iránt,
aki a te csodálatos kézírásodat úgy meg tudja fejteni, amint itt mindjárt
következik.
Legyen tanúm a
nyájas közönség.
Régi híved
Kenedi Géza
|