[Eger, 1905. november 19.]
»Az Újság«
tekintetes Szerkesztõségének!
Budapest
Baráti részrõl
történt figyelmeztetés folytán ma olvastam »Az Újság« folyó hó 15-ikén
megjelent számának »Záptojások az alkotmányban« címû tárcáját.
Minthogy Egerben
az én családomon kívül más hasonnevû család nincs, s abban az idõben, amelyrõl
a kérdéses tárca szól, Egerben más hasonnevû egyén, mint az én drága emlékû
Atyám, aki a múlt év nyarán halt meg, nem lakott, így nagyon természetes, hogy
a tárcában szereplõ »Lefébre« nevû úri ember alatt - bár a névkiírás az
általunk használttól különbözik -, más mint az én boldogult atyám, nem érthetõ.
Számolok tehát
azzal a ténnyel, hogy ez a lekicsinyelõ és lebecsmérlõ cikk az én atyámra
vonatkozik.
Hogy a tárcában
leírt végrehajtás, mely különben is nem valamely közjogi vagy politikai természetû,
hanem tisztán magánügyre vonatkozik, megtörtént-e, arról nekem tudomásom nincs,
én errõl sem a családi körben, sem azonkívül soha semmit sem hallottam. Magát a
végrehajtási ténykedést, mint egy magánjogi jellegû ügyre tartozó hivatalos
eljárást lényegtelennek is tartom, akár megtörtént, akár nem, s akár volt abban
hivatalos része az én atyámnak, akár nem.
Hogy azonban
atyám a tárcában leírt módon el nem járt és el nem járhatott, arra garancia az
õ egyénisége.
Mindaz, ami a
tárcában az én boldogult atyám viszonyaira, egyéniségére, viselkedésére, de sõt
külsejére is foglaltatik, szemenszedett valótlanság, hitvány rágalom.
Atyám nagy
családját említi a cikk, holott abban az idõben, melyrõl a tárca szól, egyetlen
élõ gyermekük volt. És kérdezem, honnan vette a cikkíró bátorságát az én nemes
szívû, nyílt, szerény és mindenkinek tiszteletét bíró atyámra oly jellembeli
tulajdonságokat ruházni reá, amelyek tiszta emlékét lealacsonyítani volnának
képesek. Nem átallja külsõ kinézésében is rosszakaratúlag feltüntetni, holott
külsõ megjelenésének is elõkelõen ízléses volta közismeretes volt.
Vajon van-e
tudomása a cikk írójának arról, hogy 1848-ban atyám az elsõk közt jelent meg a
harctéren és hogy mint honvédhadnagy hazájáért végigküzdötte az egész
szabadságharcot, a küzdõk sorában levén Budavár bevételénél is? Nem tudja-e a
cikk írója, hogy évek hosszú során át Eger városa egyhangúlag választotta meg
mindig rendõrkapitányává, majd pedig tanácsossá és helyettes polgármesterré.
Feltehetõ-e, hogy
a tárcában leírtak és ott adott jellemzés esetén a hazafiságáról nevezetes Eger
városa õt évek hosszú során át elsõ tisztviselõi közé választotta volna.
Megáll az eszem,
hogy egy tisztességben befejezett élet emlékét mi okból és mily céllal kellett a
cikk írójának ily illetéktelen és igazságtalan módon megtámadni, és hogy miféle
toll lehet az, amely arra a szerepre vállalkozik, hogy egy becsületes ember
emlékét megtépi, családjának lelki nyugalmát pedig nyomorult módon felzaklatja.
Nem-e arra kell
gondolnom, hogy valamely ellenem irányzott alávaló bosszú mûve volt ez a cikk,
mely engemet a még csak nemrégiben elhalt atyám drága emlékéhez fûzõdõ
kegyeletes érzésemben akart megsebezni.
Azt a netáni
forrást, ahonnan a cikkíró hamis adatait esetleg merítette, hitvány
rágalmazónak, magának a cikk írójának bûnös könnyelmûségét pedig, mellyel egy
életének 80-ik évében közbecsülésben meghalt aggastyán tiszta emlékét
megsértette és nekem, az õ egyetlen élõ gyermekének kínos lelki fájdalmat
okozott, - alávaló lelkiismeretlenségnek, gonosztettnek kell bélyegeznem.
Kérem a
tekintetes szerkesztõséget, hogy e levelemet lapjában - melynek illetõ
példányát is kérem -, továbbá a cikk elõttem ismeretlen írójával, s általa
netáni forrásával is egész terjedelmében közölni szíveskedjék.
Egerben, 1905.
november 19-ikén.
Dr. le Fevre
Dezsõ
kir. törvényszéki
bíró
|