|
[Budapest, 1905. december 30.]
Tisztelt
Méltóságos Asszony!
Megörültem kedves
levelének. Sajnálom, hogy már olvasta a »Vén gazember«-t, de nem tudok már
annyira udvarias lenni, hogy rögtön leülve egy másikat írjak a számára. Mert a
vén diófa kedvetlenül s ritkán hozza már a maga gyümölcseit.
Köszönöm a Jókai
elsõ kötetében írt jegyzeteit. Több hasznukat vettem, mint a tudósokénak. Míg az övéiknek makacsul
ellenszegültem ahol lehetett, a Magáénak vakon engedelmeskedtem. Olyan vakon,
ahogy egy író csak a Múzsájának engedelmeskedik.
Új adatok
kerülvén napfényre, egy álló hétig dolgoztam éjjel-nappal, míg végre nyélbe
ütöttem az elsõ kötetet, mely nem is hasonlít most már ahhoz, amelyet átnézni
szíves volt.
Kedden
csakugyan készültem, de egész héten náthám volt, fejfájással - otthon maradtam,
<hát és> nem mertem mozdulni, vártam az influenzát. De biz az nem jött,
bár õ meg nekem volt bejelentve.
Sajnálom az
»új ételt« és el nem bírom gondolni, mi lehetett. Magam is belátom, hogy ez nem
maradhat annyiban. Egy ilyen titokkal nem szeretek az új esztendõbe belemenni,
de már kénytelen vagyok.
Ám az elsõ
négy nap valamelyikét okvetlenül felhasználom, hogy élõszóval megbeszélhessük,
mi történjék. Lukácsot is már régen láttam.
Addig is s
kívánok Mindkettõjüknek tiszta szívembõl sok kedves és derült napot az új
évben, rnelyekbõl nekem is adhassanak feledhetetlen órákat, ha nem is kölcsön,
de ajándékba.
Kezeit
csókolva maradtam tisztelettel
Budapest
dec. 30. 1905.
hû szolgája
Mikszáth
Kálmán
[Kihúzott
utóirat:] <Hogy a múltkedden betegeskedésem dacára is nem mentem el, annak
oka...>
[Címzés:]
Méltóságos
Enyedy
Lukácsné úrhölgynek,
Budapest
Buda:
Ostrom utca 3.
|