|
[Horpács, 1906. június 20.]
Tisztelt
Méltóságos Asszony!
Mivelhogy 15-ike
óta Horpácson vagyok, a kártyát, hogy Lukács megint nem jól érzi magát, csak ma
kaptam meg. Igen meglep ez engem, s mindnyájunkat szomorúsággal tölt el. Hiszen
már jobban volt, s két kilót hízott - állítása szerint. Túl hittem õt minden
bajon már. És reménylem is az Istentõl, hogy ez csak múló rosszullét.
Ha otthon kapom a
Méltóságod értesítését, természetes, hogy elsõ dolgom lett volna õt
meglátogatni. De én már egy csöppet se aggódtam, sõt azzal az ideával
foglalkoztam, hogy miképp csábítsam ide egy kis falusi levegõre.
Ha beteg volna
még most is, s ha a méltóságos asszony gondolja, hogy könnyebbséget vagy egy
kis felvidámítást okozna az én jelenlétem, kérek alásan értesítést, azonnal
fogatok és felszaladok Pestre egy-két napra.
Bár mi most már
mindnyájan itt vagyunk. Az építkezés utolsó részei folynak. Ilonka még mindig
beteg, de a levegõ jót tesz neki, s valamivel vidámabb hangulatú. Õ is õszinte
szívbõl aggódik kedves Lukácsunk miatt. Kezeit csókolva maradtam
Horpács 20. jún.
(este) 1906
igaz tisztelõje
Mikszáth Kálmán
Levélcím: Horpács. Nógrádmegye
Táviratcím: Horpács, Nógrádvadkerttõl küldönccel
|