|
[Horpács, 1906. augusztus 18. ]
Kegyelmes uram, igen tisztelt barátom!
Nem tudom, jó helyre adresszálom-e levelemet, de a te irántam tanúsított
jóakaratod is akkor kiment az alkalmatlankodásért, ha esetleg rosszul
informálva, olyan ügyben kérem támogatásodat, mellyel semmi összefüggésben sem
állasz. A dolog röviden ez: Itt Horpácson, ahol a Szontagh Pál féle kis birtok
most az enyém, ezzel közvetlen szomszédosak a Sembery földjei, melyeket most -
idevaló források szerint - a FEMKE, egy nyitrai bank útján kiparcellázni
készül. Ezekbõl a földekbõl vagy 150 magyar holdat szeretnék megvenni s ezekre
nézve a banknak egy itt lézengõ ügynöke által az itteni földárak maximumát, 400
koronát ajánlottam fel a banknak. Hogy ez a földárak legmagasabbja, mutatja az
a körülmény, hogy az én szomszédos berki-i földjeim, melyek teljesen hasonló
minõségûek (de nem annyira kizsaroltak), 8 forintra vannak bérbeadva, s ennél
magasabb bér a vidéken el nem érhetõ - mert hát nem Nyitra ez! Mikor tehát a
200 forintot ajánlom fel egy magyar holdért, egyszersmind fizetem a
szomszédságot is és azt a körülményt, hogy a pusztámat velök kikerekíthetem.
Igaz ezzel szemben, hogy a FEMKE vagy a bank a Sembery földek kiparcellázásánál
nagyobb árakat is elérhet a földéhes parasztoknál, ahol vannak, például
Borsos-Birinkén, s ilyen magasabb árakon ott a kétezer magyar holdból eladhat
vagy százat, de többet aligha, mert a nép szegény, nem tud, ha akar se, földet venni.
Ellenben Berkiben, ahol mintegy 600 holdja van Semberynek s ahol én akarok
venni, tíz holdat se képes a parasztoknál elsütni. Egyben eladni szintén bajos,
mert semmi gazdasági épület nincs rajtok. Ily viszonyok között oda terjedne
kérésem hozzád, amennyiben te vagy a legfõbb beleszóló (közügy lévén a földek
lehetõ legjobb eladása, a világért se kívánok magamnak semmi elõny nyújtást),
hogy méltóztassék a FEMKE-nek egy okos embert megbízni, aki az itteni viszonyok
beható mérlegelése mellett ítélje meg ajánlatomat. E földekre nézve, melyek két
szegény falu, Horpács és Berki között fekszenek, melyek 26 év óta nem voltak
trágyázva, s most 6 forintjával vannak bérben Bányász nevû bérlõnél, a
legmagasabb árt kínálom, mely valaha itt földekért adatott. (Az átlagár itt 150
frt.)
Félek, hogy azok az urak, akik az eladást eszközlik, nyitrai szemmel nézik a mi sovány pátriánkat, s elütik a port
ajánlatomon. Pedig nem szeretném, ha ilyen okból esnék el kedvenc tervemtõl, e
földek megszerzésétõl. Ha abból az okból esem el, hogy valaki többet ad értük,
azt szívesen tûröm. Hogy Berinkén esetleg sikerülhet a parcellázás 300 frtjával
is, nem vonom kétségbe, de hogy Berkiben nem sikerül, arra már megvan a
precedens. Drágfi akarta az idén parcellázni itt a birtokát, nagy garral látott
hozzá, s egyetlen vállalkozó akadt, aki két holdat vett. De elég is már ebbõl a
prózából! Ha tehetsz benne valamit, igen kérlek, tedd, ha nem tehetsz, csapd a
levelemet a szemetes kosárba, s bocsáss meg, hogy molesztáltalak. Hiszen még
azt sem tudom bizonyosan, hogy valóban a FEMKE-é e a birtok, s tényleg
parcellázza-e? az »úgy halljuk«, »azt mondják« süppedékes talaján járok. Hogy
vagy? Szeretnék már veled beszélni, hogy ítéled meg a helyzetet? Mit vársz?
Van-e még hited a magyar nemzet okosságában! Hiszen minden sötét, nagyon sötét.
A kegyelmes asszonynak kezeit csókolva, maradtam
Horpács, aug. 18., 1906.
tisztelõ híved és szolgád
Mikszáth Kálmán
U. i.: Még
egyszer kérlek, bocsáss meg alkalmatlankodásomért. Hiszen tudod milyen az effajta
hóbortos poétaember. Mindenáron beleéltem már magamat abba a gondolatba, hogy
mégis, akárhogyis Te szerzed meg
nekem a birtokot, ha már Ivánkán nem lehetett, hát errefelé.
|