|
[Lőrinte, 1906. augusztus 23.]
Kiválóan tisztelt
Nagyságos Uram!
Habozva fogtam
tollat e sorok megírására, mivel a múlt év végén Nagyságodhoz ajánlva küldött
(késõbb meg is reclamált) levelemre egy sor választ sem kapva, tartanom kell
tõle: nem alkalmatlankodom-e? midõn ismét igénybe veszem pár percre drága
idejét.
Azonban Nagyságod
Jókai Mórról írt becses mûvének - a t. kiadó cég által hozzám is megküldött -
kézirat helyettesítõ példányába vezetett megjegyzéseimet illõbbnek tartom
csupán a kiválóan tisztelt szerzõ szemei elé bocsátani, semmint bárki mással
közölni azokat.
Nem mulaszthatom
el egyszersmind: hálám és köszönetem kifejezését, a nagy becsû mûnek Mikszáth
szívével és Jókait megértõ szellemével írt részeiért; melyek közül ugyancsak
kiválik a Salamon F. Kemény Zs. Vadnay K. Csengeri A.: Gyulai Pál irigységtõl
és bosszúvágytól sugalmazott ítéleteinek hatása folytán létrejött néhány
részlet; valamint az a ráfogás, mit III. Róza szegény jó Móricz bátyám
»hiúságáról« akar a világgal elhitetni.
Az »Ali kezei«
hosszúságáról feljegyzett események árnya pedig nem arra esik, Kit az
uralkodó úgy akart gondatlanul költekezõ (sõt pazarló) családja által rá
nehezülõ - anyagi bajaitól megszabadítani, hogy senki se tudjon a dologról... hanem arra, ki Jókainak e féltve õrzött titkát az életrajzíró
rendelkezésére bocsátotta...
De: nem folytatom
tovább! hanem köszönetemnek ismételt nyilvánításával maradok Nagyságodnak
Lõrinte, VIII/23.
1906.
kiválóan tisztelõ
híve
özv. Petiné sz. Váli
Mari
|