|
[Cirkvenica, 1906. augusztus 31.]
Kegyelmes uram,
igen tisztelt barátom!
Köszönöm
szívembõl melegtõl és önmegadó férfias nyugalomtól sugárzó leveledet. (Értem azt a részét is, mely a politikai
helyzetre szól.) A földek dolgában tehát mégis rosszul voltam informálva, a
tulajdonost és a szituációt illetõleg. De hogy a levelet megírtam, nem
sajnálom, mert ha a 200 hold nem is lesz meg, már nekem elég örömet okozott a
te jóakaratod és kegyes készséged kérésem támogatásában. Az ilyesmit nem lehet
szavakkal megköszönni. Ahhoz nem vagyok elég író. Az ilyesmit csak érezni
tudom. Kedves meghívásodat, ha egészségem megengedi, az õsszel igénybe veszem
arra nézve is, hogy már lássam Nyitrát, az egyetlen magyar várost és megyét,
melyet még nem láttam, s melynek rám legvonzóbb posztja az ivánkai kastély és
annak gazdája és úrnõje. Hanem egyelõre még messze vagyok ettõl. Erõs
gyomorrontásban gondolkozom a nyitrai fácánokról, a köménymagoslevesen s nux-vomicán,
itt a rettenetes izzó napfényen, mert hogy a ti Balassi Bálintotokkal fejezzem
ki magamat:
Ezeket írám
A tenger partján
Mikor jegyzettek
Kilencszáz felett
Ötöt és egyet.
Cirkvenica,
[1906.] aug. 31.
Hozzád õszinte
melegséggel ragaszkodó szolgád és híved:
Mikszáth Kálmán
|