|
[Budapest, 1907. január 15.]
Igen tisztelt Uram!
Nagyon örültem,
hogy magyarul írt - éspedig olyan jól és helyesen, hogy akár magyar író is
lehetne.
Az ügy érdemére
térve, igaz, hogy Horszt úr írt nekem dazumal levelet, hogy milyen föltételek
alatt adnám oda a »Szelistyei asszonyokat«.
Én akkor mondtam
az írnokomnak, hogy feleljen neki, s írja meg, hogy vagy úgy adom oda, hogy most mindjárt fizessen 600 Koronát, vagy
úgy, hogy most ne fizessen, hanem a
szokásos percentekben osztozzunk a szokásos
módon (ti. zeneszerzõnek a szerzõi jövedelem fele, a fennmaradó felében a
szövegíró és a forrásmunka írója osztozik).
Erre a levelemre
azonban Horszt úr nem válaszolt. Az
egyezség tehát nem jött létre, s én a Horszt úr nálam tett lépéseit már el is
feledtem, midõn az ön kedves kártyáját kaptam az új évben.
Azon hitben
és tudatban, hogy a »Szelistyei asszonyok« kihasználási jogát bár talán ötvenen
is kérték a külföldrõl, senki se kapta
meg tõlem, éppen abban az idõtájban egy opera számára engedtem át.
Így áll
tehát most az ügy.
Az ön
becses levelét véve, s az abban foglaltakat mérlegelve úgy látom, köztünk
semmiféle konfliktus nem lesz. Az opera semmiesetre se fog ártani az
operettnek, sõt talán egyik a másikat elõsegíti. Annyit már most is mondhatok,
hogy az itteni színházak nálam már érdeklõdéssel tudakozódtak, mennyire van az
önök operettje?
Hogy
azonban rendes megállapodás legyen, ehhez az szükséges, hogy Horszt úr megírja
nekem, miszerint föltételeimet a percentekre nézve elfogadja - mert a 600
koronát én csak az esetre fogadtam volna el, ha õ azt azonnal fizeti. Ezt én
arra gondoltam ki, és ezentúl alkalmazni is fogom, hogy a próbálkozók
elõzetesen fizessék meg azt, akár csinálják meg az operettet, akár nem, hogy
néha évekig fenn ne tartsanak. Elkérik tõlem az engedélyt, nem fizetnek semmit,
nem csinálják meg a munkát soha - de én nem adhatom oda másnak, mert az írásom
a kezükben van. Azért gondoltam, hogy ha fizetnek, akkor jobban meggondolják a
dolgot, és legalább meg is csinálják. A 600 Koronás ajánlat tehát csak arra az
esetre szólt, ha mindjárt küldi.
Legyen
tehát szíves, tisztelt úr, alkalmilag beszélni Horszt úrral, s engem egy
közösen aláírt levélben értesíteni.
Ami a bécsi
opera megcsinálásának hírét illeti, hát Viktor Leon úr rosszul tudja a
törvényt. Én magam is törvényhozó lévén ösmerem azt, de mielõtt az operát elõ
nem adnák, minthogy diszkréció alatt vettem a hírt, nem veszek a dologról
tudomást.
De már
sokáig is untattam önt. Fogadja ön és kedves neje õnagysága ismeretlenül is
szívélyes üdvözletemet, s kérem, értesítsenek adandó alkalmakkor a »Weiberdorf«
sorsáról, s egyes fázisairól, hogy segítségükre lehessek a pesti színházaknál.
Budapest
jan. 15. 1907.
Õszinte
tisztelõje
Mikszáth
Kálmán
|