|
[Horpács, 1907. szeptember 6.]
Igen tisztelt
tanár úr!
Kedves bátyám
Uram!
Köszönöm, hogy a
Jókai-féle leveleket elküldte. Elég érdekesek azok, hogy a nagy gyûjteménybe
helyet foglaljanak, világot derítve Jókainak a Pákh Alberttel való viszonyának
bensõségére. De egyébként is jellemzõk, úgy a korra, mint Jókaira, ki még akkor
»zöld«, amint sületlen, erõltetett viccelõdései hagyják sejtetni.
Nem akartam
azonban, hogy e levelek az ide-oda küldözgetés révén elkallódjanak valahol,
tehát lemásoltattam õket s elküldtem a Révai testvéreknek, megemlítve, hogy
kinek a gyûjteményébõl valók.
Ami szíves
felvilágosítását illeti a Szinnyey[!]-féle adatra nézve, mely »Jókai« c.
munkámban van, sajnos az ilyen tévedéseknek az életrajzíró ki van téve. Az
emberek emlékezete gyarló. Valószínû, hogy mástól hallotta Szinnyey [!] azt a
bizonyos epizódot, mely körülbelül igaz lehet, mert én is hallottam mástól is
(Beöthy Zsolttól). Lehet azonban, hogy Pákh Alberttõl hallotta, de nem mint
személyes élményét, hanem csak mint értesülését.
Igaza van, ezt
már csak egy második kiadásban lehet kijavítani. De vajon lesz-e második kiadás is? És megérem-e
még én azt?
Óhajtom azonban,
hogy megérjem, és hogy kedves urambátyám is megérje és még az ötödik kiadásban
is figyelmeztessen valami hibára, amit aztán a hatodikban javítsunk ki.
Maradtam õszintén
köszönve kegyes érdeklõdését, már ismeretlenül is már [!] régóta
Horpács
(Nógrádmegye)
õszinte
tisztelõje:
Mikszáth Kálmán
1907. szept
6.
Az eredeti
leveleket ide mellékelve küldöm.
|