|
[Miskolc, 1908. január 11.]
Nagyságos Uram!
Egy kedves
kötelességet jövök teljesíteni, melyhez már hetek óta készülök, csupán azért,
mert éreztem, hogy nehezen tudok formát és szavakat találni azon mély és igaz
hálás köszönetem kifejezésére, mellyel Nagyságodnak tartozom.
Az én nagyszívû
pártfogóm, Nagys. Patay Gyuláné úrasszonytól tudom, hogy Nagyságod mily
hathatós támogatója volt a »Magyar Írók Segélyegylete« által részemre már
folyósított évi segélyezés megszavazásának. E nagylelkû nemes elhatározásért
fogadja Nagyságod legmélyebb köszönetem gyönge nyilvánítását. Nagy nevét
áldólag fogom hálás lelkemben megõrizni, csodás alkotásaiban ezután még mélyebb
gyönyörûséggel fogok elmerülni, mert boldoggá és büszkévé tesz azon tudat, hogy
korunk szellemóriásához - Nagyságodhoz - a lelki közösség azon szála fûz, hogy
velem jót, igen nagy jót cselekedett.
Igen szerény,
gyönge, de régi napszámosa vagyok az irodalomnak. S talán mivel a föld feletti
Alkotó lényének egyetlen kis parányát oltotta lelkembe - azért volt az én földi
sorsom oly kivételes szomorú, súlyos kereszthordozásokkal teljes. S most,
amikor napom már az alkony felé hajlik, amikor küzdelmeim, harcaim gyönge
erõmet meghaladták - Nagyságod nemcsak segítõ kezét nyújtotta felém, hanem
azokkal, akik szintén segítségemre jöttek, életem alkonyát bearanyozta - s új
hajnal fényével vonta be.
Mindezért áldást
kér Nagyságod nemes életére.
Miskolc, 1908. I.
11.
leghálásabb igaz
tisztelõje
Újlaky Vilma
|